Budaházy tárgyalásán, Szenteste előtt egy nappal – nem tudósítunk, továbbgondolunk…

December 23-ára, Szenteste előtti napra tűzte ki a Fővárosi Bíróság Kenéz Andrea tanácsa azt az óvadéki tárgyalást, amelyen Budaházy György szabadon bocsátásáról, vagy egyes reménykedők szerint házi-őrizetbe való helyezéséről döntött – volna. Bevallom, a józanabb, reálisabb értékítélettel megáldottak számára eleve képtelenségnek tűnt már előre egy ilyen döntés realitása. Mégis, a dátum, a kitűzött időpont tekintetében a család, a hozzátartozók számára mégis valamiféle pislákoló reményt adott átmenetileg.

A megelőző internetes kampány szellemében megindult az adakozás, a gyűjtés, hiszen az ügy horderejénél fogva feltehető volt hogy nem egy átlagos összeg került volna megállapításra. (Hiába lehetett “bázisként” ehhez a összeghez a nemrégiban a Stop.HU ellen megnyert per kártérítési mértéke, vagy a szintén nemrégen a nevezett javára szintén megítélt más ügyben megállapított kártérítés – feltehető volt, hogy nem mindennapos mértékű összeg kerül majd megnevezésre a bíró által.) Az emberek adakoztak, mint kiderült: a semmire. (itt most más értelme van ennek a fordulatnak.) Persze, a pénzüket majd feltehetően visszakapják, hiszen a gyűjtést lebonyolítók is valószínűleg tisztában lévén a dolog súlyával valahol dokumentálták az adakozókat, az összegek mértékét… (az persze megint más dolog, ha valaki vitathatatlan jó szándékból az anonimitás szellemében tette volna bele ebbe is a magáét, hát ő így járt, ugyan ki lenne képes kinyomozni a részleteket?) De most nem erről van szó. Mindössze egy újabb keresztmetszetéről mai kis világunknak. Kivételesen kevesebb kommentárral, inkább az interneten fellelhető anyagok idézetével. Budaházy tárgyalásán, Szenteste előtt egy nappal – nem tudósítunk, továbbgondolunk… Tovább olvasása

Karácsonyi válaszlevél Konrád Györgynek – a Kárpát-medencéből

A mi Urunk, Jézus Krisztus azt mondta: – Ne féljetek! Azt is mondta nekünk, s hagyta reánk örökül, hogy szeressük még ellenségeinket is. Mi több! Arról is beszélt, mit tegyünk, ha kővel dobnak meg minket. És ezek a szavak, amelyeket Jézus ránk hagyott, nem üres szavak csupán, hanem parancsok minden keresztény ember számára.

Ön vízióit írja le a magyarokról, Magyarországról Karácsonykor. Ön retteg, mert valami újat lát, olyat, amiről azt gondolták Önök – nem keresztények -, hogy már végképp kiirtották a nemzetből. Önök azt hitték, hogy a szeretet ereje már nem erő, csak egy elfekvőbe való haldokló, s azt is gondolták Önök nem keresztények, hogy Jézust is és a nemzeti érzést, a keresztény Kárpát-medencét is belepte az Önök hazugságainak mindent eltakaró szürke pora. És Ön most rájött valamire: él a magyarság, van egy magyar kormány, és ez a magyar kormány a kárpát-medencei magyarság érdekeit helyezi – lehetőségeihez mértem – mindenek fölé. Karácsonyi válaszlevél Konrád Györgynek – a Kárpát-medencéből Tovább olvasása

Zárszámadás 2010.

Közeledik az év utolsó napja. Sokan leküzdhetetlen kényszert érzünk arra, hogy áttekintsük az elmúlt évet, és a belső-tükrünkbe nézzünk. Rohanó világunkban torzulnak a képek, bizony lesznek olyanok, kik magukra sem ismernek, annyit változtak egy év alatt. Az élet színházában bővültek a lehetőségek, vannak, akik nem csak a sorsuk által rájuk szabott szerepeket játsszák.

Társadalmunkban felcserélődtek az értékek, a közösség, és a család  háttérbe szorult, helyébe az önös-érdek lépett. Jók között a legjobb lenni, kezdődhet a harc bármi áron! Ez lett a trendi… Az ilyen embernek eszébe sem jut, hogy a helyzetet győzze le, ne azt, akivel az útja során találkozik. A gyenge jellem így teszi szabaddá magának a pályát, mert jól tudja, ahol egyedül fut, ott a babér mást nem illet. Az aranyfüsttel bevont érem alatt senki nem nézi, a korrodáló fémet… A versenyző a győzelem mámorában azt sem veszi észre, nem csak fekete és fehér létezik. Eszében sem jutna, hogy a sok kis jóból lehet csak a legjobb, mert a gyűjtögetéshez türelem kell, és neki erre ideje nincsen… Köpönyeget is olyat rendel magának, amit bármikor kifordíthat… Zárszámadás 2010. Tovább olvasása

Ki védi meg az újságírókat? – A médiatörvény margójára…

Főleg a külföldi politikusi véleményeket nem értem… Akkor befogta a pofáját minden nyugati politikus, amikor Magyarországot és a magyar nemzetet mindenféle fasiszta szemét rasszista állatnak hordta le egy-egy nyugati médium. Természetesen Gyurcsány söpredék hazaáruló bandájának fizetett hirdetéseként. Voltak azonban olyan cikkek is garmadával, e most nagy hangon tiltakozó nyugati politikusok országainak sajtójában, amelyeket önjelölt liberális hazudozók vetettek papírra Magyarországról, a nemzetben gondolkodó politikusokról, a magyarországi kisebbség-ellenességről, a fellángolt antiszemitizmusról és sorolhatnám.

Nos, a fenti esetek nyilván e félhülye, liberális politikai erőknek és politikusoknak természetesnek tűnnek. Számukra az a szabadság, hogy bárkit, bármikor bármilyen hazugsággal lehet illetni büntetlenül, a szólásszabadságra hivatkozva. Ez tehát a művelt Nyugat, amely ma a liberális, és kommunista söpredék jó kapcsolatainak tudható be. Hiszen a magyar sajtótörvény még a most elfogadott formájában is túlzottan engedékeny, az elmúlt nyolc esztendő tükrében. Hiszen ezek az évek olyan aljas hazugságáradatot zúdítottak az olvasókra, amilyen talán nem is volt még az írott magyar sajtó történetében. A gyurcsányi sajtó olyan volt, mint a szem, amely a lélek tükre. A hazudozás, a rágalmak, a társadalom sárba tiprása elképesztő méreteket öltött. De ez sem volt furcsa a nyugati lázongóknak, akik ma a sajtószabadságot féltik a nemzeti kormánytól. Féltik és a törvény mindenféle aljas és liberális félremagyarázásával már a hazai nemzetinek mondott oldal is megfertőztetett. Itthon is hisztiznek a Duna TV-től kezdve egészen a Magyar Hírlapig, nem beszélve a liberális és más szennylapokról. Ezek, mint akiket puskából lőttek, követik az általuk olyan sokszor leszólt Kuruc-példát, azaz, illegalitásba vonulnak, mert szeretnének tovább hazudozni, és ha lehet, büntetlenül. (Visszagondolok a történelem bizonyos időszakára – 1920-1944 -, amely áldásos és igazságos volt… akkor Szálasi és Rákosi is börtönben ült…) Ki védi meg az újságírókat? – A médiatörvény margójára… Tovább olvasása