Gábor megszólalt: A Jobbik frakciója kizárta soraiból Pőszét

Pősze Lajos

A Jobbik országos elnöksége múlt csütörtöki, december 9-i ülésén – élve a frakció alakuló ülésén képviselői esküvel szentesített jogával – egyhangúlag Pősze Lajos országgyűlési képviselői tisztségéből való visszahívásáról döntött. Mivel Pősze Lajos a mandátumát nem volt hajlandó visszaadni, ezért a mai napon a párt országgyűlési képviselőcsoportja kizárta tagjai sorából, a frakción keresztül betöltött minden tisztségéből visszahívta.

Pősze Lajos az elmúlt időszakban eltávolodott a párt irányvonalától, munkája során nem törekedett az együttműködésre, amely mostanra lehetetlenné tette a további közös tevékenységet a Jobbik programjának végrehajtása és szavazóinak képviselete vonatkozásában.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke és frakcióvezetője

jobbik.hu

Nemzeti InternetFigyelő

 

Gábor, most már tényleg meg kéne szólalnod…(friss hírrel)

Friss hír: Kizárták a Jobbik parlamenti frakciójából Pősze Lajos képviselőt (bővebben a jegyzet végén – NIF szerkesztő)

Nem gondoltam volna, hogy a múlt heti parlamenti bénázás után, amikor is a mieink teljesen feleslegesen megszavazták a pártok állami támogatásának növelését, most újra arról kell írni, hogy valami megint nincs rendben a radikálisok frakciója körül. Azonban amíg a szavazás kapcsán felmerülő aggályainkat elintézhetjük azzal, hogy az egy tanulópénznek tekinthető politikai és taktikai hiba volt, addig a legújabb Pősze-ügyön már messze nem lehet ilyen egyszerűen túllépni, mivel az ismét rávilágít arra, hogy mennyire nem vagyunk egységesek, hogy a bomlasztók jól végzik a dolgukat, és ami talán a legrosszabb, hogy most kicsit úgy látszik, mintha a párt vezetői sem állnának a helyzet magaslatán. [a bejegyzésért katt a linkre]

Érdekes és egyben árulkodó is, hogy a múlt pénteken nyilvánosságra került Toroczkai levelet, amit először az SZKR közölt még mindig nem reagálta le a párt vezérkara sőt, a teljes pártközeli média is mély hallgatásba burkolódzott. Nem hiszem, hogy két nap ne lett volna elég egy közlemény megfogalmazására, a szimpatizánsok tájékoztatására. Érthetetlen, hogy miért kezdjük azt csinálni, ami a másik oldalon állóknál szokás, és amit mindannyian kifejezetten utálunk. Attól hogy homokba dugjuk a fejünket, még a tények nem változnak, attól, hogy megpróbáljuk elhallgatni a nyilvánosságra került vitákat, a helyzet még nem oldódik meg. [az eredeti hírért katt a linkre] Gábor, most már tényleg meg kéne szólalnod…(friss hírrel) Tovább olvasása

Gyurcsány-Orbán fellépés, avagy politikus szópárbaj (videóval)

Gyurcsány a plenáris ülésen arra szólította fel Orbán Viktort, hogy adja meg a népnek a döntés jogát a nyugdíjról, az új alkotmányról és a polgári Magyarországról. Az azonnali kérdésre adott válasz így kezdődött: az beszél félelemről, aki fél.


A baloldaliságot végleg lejárató – milliárdos szerencselovag -, volt kormányfő, ismét a szereplési vágyának lett az áldozata, amikor hétfőn, azonnali kérdésében egy fantasztikus alakítással játszotta el ismét Magyarország önjelölt megmentőjét. Gyönyörűen beszélt az általa képviselt „jövőt építő öngondoskodásról” az elvtársainak óriási jövedelmet és búvóhelyet biztosító kötelező magánnyugdíj pénztárak „nyugdíjmegtakarító” polgári erényéről, miközben kommunista hévvel ostorozta az erőszakos államosításnak Orbán által bevezetett szokását. Szinte a könnyekig meghatódtam, amikor eszembe jutott, hogy miképpen nyúlták le a társadalombiztosítást egykor, a mostanában levitézlett Fletó „rákosista” elvtársai. Bagoly mondja a verébnek, hogy: nagyfejű! Gyurcsány-Orbán fellépés, avagy politikus szópárbaj (videóval) Tovább olvasása

Miért sírtam el magam a román trikolór láttán

Félek, ha rögtönzött közvélemény-kutatást tartanék Debrecenben, és megkérdezném a környezetemben élőktől, ki tud Székelyhídról, olyan eredményt kapnék, ami elszomorítana. Bevallom, nem is merek efféle kérdezősködésbe bocsátkozni. Pedig Székelyhíd itt van, a Hajdúság fővárosától nem messze. A létavértesi kishatáron túl az első település. Közelebb van, mint például Biharkeresztes, Polgár vagy Tiszafüred, pedig annak mind ismerjük a nevét. Ha nincs Trianon, számunkra Székelyhíd neve ugyanolyan ismerős lenne, mint mondjuk Vámospércsé vagy Álmosdé. No de ne akarjunk mindent Trianonra és az elmúlt kilenc évtizedre fogni. Különben is, Székelyhíd hozzánk, debreceni jobbikosokhoz most már közelebb van, mint bármilyen más tája széles e hazánknak.

A debreceni mentőállomáson remek emberek dolgoznak. Az ő kis csapatuk karolta fel a székelyhídi magyar iskola ügyét, néhány hónappal ezelőtt. Gyűjtést szerveztek, amihez természetesen a Jobbik debreceni alapszervezete is csatlakozott. Ruhanemű, tartós élelmiszer, gyermekjáték, televízió, számítógép, könyv és tanszer gyűlt hegybe-halomba, és így esett az, hogy december ötödikének reggelén jelentős számú autókonvoj indult el a határon túlra, Székelyhíd felé. Miért sírtam el magam a román trikolór láttán Tovább olvasása