2010/03/17 napi bejegyzések

Publicisztika

Biró László, a Szebb Jövő főszerkesztőjének beszéde Nyírbátorban

Magyar Nemzettestvéreink!

A visszaemlékezések szinte kötelező eleme, hogy összehasonlítjuk a régmúlt történelmi eseményeit a jelenkori állapotokkal. Azonnal megállapíthatjuk, hogy a 12 pont kívánalmai a mai napig legfeljebb csak részben, de leginkább sehogyan sem teljesültek. De játsszunk el a gondolattal, mi történne ma a 162 évvel ezelőtti események hőseivel?

Kossuth Lajost valószínűleg már régóta figyelné az ÁVÓ, és már tucatnyi, gyanúsan kiváló minőségű hangfelvétel igazolná, hogy ő a Magyarok Nyilai terrorszervezet politikai szárnyának vezetője.

A katonai szárny vezetője természetesen Bem apó lenne, és a mindenhez értő Drazsé több profi módon hamisított filmfelvétellel bohóckodna, melyeken Bem tábornok éppen felrobbantja Gábor Áron rézágyúját. Ott a kiserdő mellett…

Petőfi bizonyára a hírvivésért felelős szárny vezetője lenne, és a poétáknál jellemző Pegazus típusú, iráni gyártmányú szárnyas lován vinné lázító verseit szerte az országba. Biró László, a Szebb Jövő főszerkesztőjének beszéde Nyírbátorban → Tovább olvasása

Publicisztika

Dr. Bene Gábor S.: Jogvisszaszerzés vagy jogfeladás?

2 hozzászólás
A Batthyány-kormány tagjai. Névsor felülről lefelé és balról jobbra: Batthyány Lajos miniszterelnök, Szemere Bertalan belügyminiszter, Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter, Klauzál Gábor ipar- és földművelésügyi miniszter, Kossuth Lajos pénzügyminiszter, Mészáros Lázár hadügyminiszter, Széchenyi István közmunka és közlekedésügyi miniszter, Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Deák Ferenc igazságügyi miniszter.

A magyar nemzet legnagyobb tavaszi ünnepe: március idusa. Gyermekkoromban nagyon nagy volt a készülődés, mert hetekkel előtte elkezdtem gondosan varrni a kokárdámat, átolvastam a nagy nap történetét, elábrándoztam Petőfi, Vasvári, Jókai mondatain, s szétnéztem a szegedi Klauzál Gábor téren, ahol a Kossuth szobor előtt szoktak koszorúzni. Persze én, csak egy szál virágot helyeztem el olyankor – gyermeki lelkesedéstől áthatottan -, a szobor talpazata elé, s újra és újra elolvastam a feliratot: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa!”

Akkoriban a gyermeki képzelet elém varázsolta azt, hogy lelép a talapzatról Kossuth Lajos és valóban apai módon – tehát: kardot rántva – elzavarja az ünnepségről a véreskezű bolsevikok helyi és országos nagykutyáit. Sajnos mindez, csak gyermeki képzelet maradt, de Kossuth szavai felnőttként is szíven ütnek, s szomorú aktualitásuk itt visszhangzik a lelkemben ma is: Dr. Bene Gábor S.: Jogvisszaszerzés vagy jogfeladás? → Tovább olvasása