Cseberből vederbe? – avagy Áras népek egymásnak adogatják a stafétabotot hatmillió szegény országában?

Emlékszünk még, hogyan is fogalmazott legutóbbi évértékelő beszédében a kormányzásra készülő politikai érdekközösség első embere? Ha esetleg megfeledkeztünk róla, íme, két rövid részlet, emlékeztető gyanánt – a teljesség igénye nélkül:

„…a gazdasági válság kezelésének egyetlen hatásos módja a gazdasági növekedés beindítása, szinte minden áron.”

„Minden egyes megszülető gyermek befektetés, amely sokszorosan meg fog térülni az országnak, amikor képzett és egészséges felnőtté válva munkát vállal, és részt vesz a javak előállításában.”

Felhívnám a figyelmet a „szinte minden áron” szóösszetételre! Abba nagyon sok minden belefér ám!

Orbán elnök úr után kisvártatva megszólalt Bajuszember is, ezúttal 2.0 kiadásban, de bár ne tette volna! Akkor azon keseregtem, hogyan fordulhat elő az, hogy a neoliberalizmus bukásának elő(vagy tán már utó?)estéjén, a régiségben csak „áras népeknek” nevezett tényezők ostoba, életellenes, az ember helyébe a pénzt, Isten helyébe a mammont állító látás- és szemléletmódja ily rezzenéstelenül tovább élhet. Visszahívják, újból előveszik az egyszer már levitézlett, megbukott, az országot már-már a megsemmisülés határáig tönkretevő, a leépítést tökélyre fejlesztő embereket, ahelyett, hogy valami újjal, valami jobbal próbálkoznánk. Cseberből vederbe? – avagy Áras népek egymásnak adogatják a stafétabotot hatmillió szegény országában? Tovább olvasása