Takács András: Nemzeti kormány és a kétharmad

Magyarország sorsfordító időket él át, és nem mindegy, hogy a jelenlegi országgyűlési választások során a polgárok hogyan döntenek. Nem kevesebbről van szó, mint a rendszerváltással kialakult helyzet társadalmilag történő jóváhagyásáról és lezárásáról, vagy annak felülvizsgálatáról, és egy merőben más nemzetstratégiára épülő kormányzás elindításáról. A választópolgároknak e két irányzat között kell választani az eséllyel induló pártok eddigi cselekedetei és programjaik alapján. A megtévesztés most is gőzerővel folyik. Éppen ezért érdemes átgondolni, hogy melyek azok a paraméterek, amelyek céljaink elérése érdekében helyes irányba befolyásolják döntéseinket.

Azt ma már mindenki érzi, hogy Magyarország felemelkedését nem egy jobb vagy baloldali és nem is polgári kormány, hanem csak és kizárólag egy nemzeti elkötelezettségű kormány lesz képes elindítani. Az is világos, hogy ennek elérése a jelenlegi gazdasági és politikai folyamatok gyökeres változásával érhető el. A kérdés az, hogy mit tekintünk nemzeti kormánynak, és melyek azok a célok és lépések, amelyek joggal elvárhatók lennének egy ilyen kormánytól.

RECENZIÓ – Dr. Torgyán József: ANTALLTÓL ORBÁNIG c. munkájáról

(Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2005)

Bevezetőként meg kell állapítani, hogy a szerző művét,- egy rendkívül tetszetős kötésben, az olvasást segítő betűméretű-és sortávolságú szedéssel, kiváló minőségű (fényezett) papír felhasználásával, valamint a tartalmat (részben) kifejező színes (képes) borítólappal jelentette meg a Kiadó.

Dr. Torgyán József (politikus-ügyvéd-író) könyvének megjelenését fokozott várakozás előzte meg, mind szimpatizánsai, mind pedig ellenfelei részéről. Megítélésem szerint az egyik tábor sem fog csalódni a könyv elolvasását követően, még azok sem, akik több részletkérdés kifejtésére gondoltak, mivel a szerző már a „Bevezető és eligazító” részben utalt arra, hogy egy később kiadandó könyvében szeretne még beszámolni kellő érdeklődésre számítható kérdésekről, ha megkapja az olvasók ez irányú visszajelzéseit.

Ami a könyv címét illeti, frappánsabb lett volna a következők közül választani:

-1/ „Dr. Torgyán József (ön)diagnózisa”;

-2/ „A hordószónok melldöngetése”;

-3/ „A fele sem igaz”;

-4/ „Egy őrült naplója”;

-5/ „Késekkel a hátamban”.

Kaslik Péter:„Szól a censor…”

Kaslik Péter

„Szól a censor…”

Miért hiányzik Reményik Sándor Eta tankönyvéből?

„Szól a censor: Álom, megfojtalak,
Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked”
Reményik Sándor

Eta édesanyja, magányos budai lakásában, ereklyeként megőrizte Eta 1965-ben kiadott iskolai tankönyvét. Jó lenne Eta negyvenöt évvel ezelőtti, liláskék csomagolópapírral gondosan beborított egykori tankönyvéről egy nosztalgikus elbeszélést írni. Jó lenne ezt a leendő hangulatos írást Eta fiatalkori álmainak és titkainak leírásával aláfesteni, és azt az Eta tankönyvében szereplő magyar írók és költők ma is érvényes, a tizenéves diáklányok szívéhez szóló idézeteivel ellátni. Például ilyennel:

A határon túl vár a vőlegény,
A határon túl ég a szerelem,
De innen még a vámsorompó áll,
S a vámon túl a násznagy nem megyen.
Ó furcsa lakzi, furcsa, balga bál!
(Sárika repatriál)

A vers felolvasását követően, a tanár röviden ismertette volna a vers keletkezésének hátterét. Elmondta volna, hogy Sárika, a költő  közeli barátja volt, aki egy szomszéd városból való ifjúval járt jegyben, és már az esküvőt is kitűzték, amikor az országot szétszakították, és mennyasszony szülőhelye Romániába került, a vőlegényé pedig csonka Magyarországra. A vers arról szól, hogy Sárika így „külföldre” megy férjhez, és örökre elhagyja hazáját. Ennél a házasságkötésnél valóban Sárika jó barátja, a költő Reményik Sándor lett volna násznagy, de ő nem lépte át a határt. A tanár ezen a ponton a tantárgyak integrálásának jegyében kiterítette volna a térképet, és megmutatta volna, hogy hol van Erdély, és hol húzták meg a határt, és honnan hova megy el Sárika, most már véglegesen.  A tananyag kibővítése érdekében a tanár felhívta volna a diákok figyelmét arra is, hogy Reményik az ország szétszakításának e rettenetes időszakában a „vonatok nemcsak mentek, és vitték a magyarokat Erdélyből, hanem „vonatok jöttek is. Hozták  szerelvényszámra a tiszta magyar vidékekre a  román telepeseket. Ezen a ponton a tanár felhívhatta volna a diákok figyelmét Ignácz Rózsa: „Anyanyelve magyar” című könyvére.

Eta valószínűleg nagy szeretettel olvasta volna gimnáziumi tankönyvében a következő sorokat is:

Megkaptam és elolvastam mohón,
Nem egyszer ezt a kedves levelet,
Ezt a kedves,
Ezt a kemény erdélyi levelet.
És a sorok:
Apróbetűs asszonysorok
Úgy zengtek, mint a reformátorok,
Hajdan,
Üldöztetések irtó idején.
Valami nagy, végső népi remény
Izzott fel a sorok között ragyogva,
Valami múlhatatlanba-fogódzás:
“Tebenned bíztunk eleitől fogva!”
(Levél a györgyfalvi leánykonferenciáról) )

Amint mondottuk, jó lenne Eta liláskék csomagolópapírral beborított gimnáziumi tankönyvéről egyszer ezt a hangulatos írást megírni, de nem most, és nem a szóban forgó tankönyv alapján, mert Eta 1965-ben kiadott gimnáziumi tankönyvében a tizennégy éves diákok érzelmi világához közel álló, vagy érdeklődésük körébe tartozó idézetek nincsenek. Eta 1965-ben kiadott tankönyve az (akkori) Művelődésügyi Minisztérium irányításával készült, és azt az állami Tankönyvkiadó Vállalat adta ki. A tankönyv címe: Irodalomtörténet III. Rész az Általános Gimnáziumok IV. osztály számára.

Eta 1965-ben kiadott gimnáziumi tankönyvében a magyar történelem nem Emese álmával, és nem is a csodaszarvassal vagy Árpáddal és a hét vezérrel, és nem is a Szent Koronával kezdődik, hanem azzal, hogy Szamuely elvtárs 1919. május 31-én repülővel meghozta Szovjet-Oroszországból Lenin üzenetét és hét filmet „a bolsevizmus diadalmas fejlődéséről.”

BALOGH PÁTER (1894-1976) – AVAGY, A KIÁRUSITOTT REVERENDA

A Zerge-utca kicsi utca Szegeden. Itt volt apró szatócs üzlete Balogh István édesatyjának. Mindenki szerette, becsülte az aranyszívű Bloch bácsit, aki mintha a századelő Lehár operettjéből lépett volna ki: “aki segít a szegényen az ég áldása lesz azon” dallamos gesztusával adott cukrot a gyerekeknek, kölcsönt a szomszédoknak, tanácsot a parasztoknak. A Kárpátalja apró boltjainak hűvös homályát tudta átplántálni a tűző Alföldre. Tekintélye volt a környéken, s különösen megnőtt a tekintélye mikor a fia katolikus pap lett.

Amolyan jó tanyasi magyar típusú plébános lett Balogh Istvánból.  Pirospozsgás kerek barack fej, pici hegyes baba orr. De a szemüvege intellektuel volt, s nagyon tudott figyelni a szemüvege mögül. Prédikált zengőn és okosan. A körmeneten a Szentség mögül kinézett. Hosszan gyóntatott, azután nagyon röviden. Szeszélyek hullámoztak a csöndes tó tükre alatt.  Pasztorál, járja a kis parasztházakat, betekint mindenhová. Egy szép napon elkezd tojást vásárolni. Aztán vesz egy öreg teherautót s viszi fel pénteken az összevásárolt tojást Pestre. Szombaton már otthon is van.  Vasárnap gyóntat, prédikál…