Kaslik Péter 
„Szól a censor…”
Miért hiányzik Reményik Sándor Eta tankönyvéből?
„Szól a censor: Álom, megfojtalak,
Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked”
Reményik Sándor
Eta édesanyja, magányos budai lakásában, ereklyeként megőrizte Eta 1965-ben kiadott iskolai tankönyvét. Jó lenne Eta negyvenöt évvel ezelőtti, liláskék csomagolópapírral gondosan beborított egykori tankönyvéről egy nosztalgikus elbeszélést írni. Jó lenne ezt a leendő hangulatos írást Eta fiatalkori álmainak és titkainak leírásával aláfesteni, és azt az Eta tankönyvében szereplő magyar írók és költők ma is érvényes, a tizenéves diáklányok szívéhez szóló idézeteivel ellátni. Például ilyennel:
A határon túl vár a vőlegény,
A határon túl ég a szerelem,
De innen még a vámsorompó áll,
S a vámon túl a násznagy nem megyen.
Ó furcsa lakzi, furcsa, balga bál!
(Sárika repatriál)
A vers felolvasását követően, a tanár röviden ismertette volna a vers keletkezésének hátterét. Elmondta volna, hogy Sárika, a költő közeli barátja volt, aki egy szomszéd városból való ifjúval járt jegyben, és már az esküvőt is kitűzték, amikor az országot szétszakították, és mennyasszony szülőhelye Romániába került, a vőlegényé pedig csonka Magyarországra. A vers arról szól, hogy Sárika így „külföldre” megy férjhez, és örökre elhagyja hazáját. Ennél a házasságkötésnél valóban Sárika jó barátja, a költő Reményik Sándor lett volna násznagy, de ő nem lépte át a határt. A tanár ezen a ponton a tantárgyak integrálásának jegyében kiterítette volna a térképet, és megmutatta volna, hogy hol van Erdély, és hol húzták meg a határt, és honnan hova megy el Sárika, most már véglegesen. A tananyag kibővítése érdekében a tanár felhívta volna a diákok figyelmét arra is, hogy Reményik az ország szétszakításának e rettenetes időszakában a „vonatok nemcsak mentek, és vitték a magyarokat Erdélyből, hanem „vonatok jöttek is. Hozták szerelvényszámra a tiszta magyar vidékekre a román telepeseket. Ezen a ponton a tanár felhívhatta volna a diákok figyelmét Ignácz Rózsa: „Anyanyelve magyar” című könyvére.
Eta valószínűleg nagy szeretettel olvasta volna gimnáziumi tankönyvében a következő sorokat is:
Megkaptam és elolvastam mohón,
Nem egyszer ezt a kedves levelet,
Ezt a kedves,
Ezt a kemény erdélyi levelet.
És a sorok:
Apróbetűs asszonysorok
Úgy zengtek, mint a reformátorok,
Hajdan,
Üldöztetések irtó idején.
Valami nagy, végső népi remény
Izzott fel a sorok között ragyogva,
Valami múlhatatlanba-fogódzás:
“Tebenned bíztunk eleitől fogva!”
(Levél a györgyfalvi leánykonferenciáról) )
Amint mondottuk, jó lenne Eta liláskék csomagolópapírral beborított gimnáziumi tankönyvéről egyszer ezt a hangulatos írást megírni, de nem most, és nem a szóban forgó tankönyv alapján, mert Eta 1965-ben kiadott gimnáziumi tankönyvében a tizennégy éves diákok érzelmi világához közel álló, vagy érdeklődésük körébe tartozó idézetek nincsenek. Eta 1965-ben kiadott tankönyve az (akkori) Művelődésügyi Minisztérium irányításával készült, és azt az állami Tankönyvkiadó Vállalat adta ki. A tankönyv címe: Irodalomtörténet III. Rész az Általános Gimnáziumok IV. osztály számára.
Eta 1965-ben kiadott gimnáziumi tankönyvében a magyar történelem nem Emese álmával, és nem is a csodaszarvassal vagy Árpáddal és a hét vezérrel, és nem is a Szent Koronával kezdődik, hanem azzal, hogy Szamuely elvtárs 1919. május 31-én repülővel meghozta Szovjet-Oroszországból Lenin üzenetét és hét filmet „a bolsevizmus diadalmas fejlődéséről.” Kaslik Péter:„Szól a censor…” → Tovább olvasása