Benjamin H. Freedman

Benjamin H. Freedman beszéde – 1961. Washington

“Itt, az Egyesült Államokban a cionisták és hitsorsosaik teljes mértékben ellenõrzik kormányunkat. Számos körülménybõl adódóan ennek túl sok és túl összetett oka van, s ennek részleteibe nem érdemes most belemennünk. A cionisták és hittestvéreik úgy uralkodnak az Egyesült Államok felett, mintha ennek az országnak abszolút uralkodói lennének.”

Itt, az Egyesült Államokban a cionisták és hitsorsosaik teljes mértékben ellenõrzik kormányunkat. Számos körülménybõl adódóan ennek túl sok és túl összetett oka van, s ennek részleteibe nem érdemes most belemennünk. A cionisták és hittestvéreik úgy uralkodnak az Egyesült Államok felett, mintha ennek az országnak abszolút uralkodói lennének.

Mondhatják, hogy ez nagyon túlzó álláspont, de hadd tárjam Önök elé, amíg Önök… – nem így akarom mondani – hadd tárjam önök elé mi történt, amíg Mi aludtunk. Magamat is beleértve. Mindannyian aludtunk. Mi is történt? 1914 volt az az év, amelyben a I. világháború kitört. 1914 volt az az év, amelyben az I. világháború kitört. Itt is van néhány korombeli, aki emlékszik erre. Nos, ezt a háborút egyik oldalról Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország vívta, a másik oldalon Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország állt.

Mi történt?

Németország két éven belül megnyerte ezt a háborút. Nem csak névleg, hanem ténylegesen.
A német tengeralattjárók, amelyek meglepték a világot, félresöpörtek minden hajókonvojt az Atlanti-óceánon és Nagy-Britannia ott ált muníció nélkül, ott szembesült azzal, hogy egy heti élelelmiszer tartaléka van és aztán éhezés.

Eközben a francia hadseregben zendülés tört ki. A francia fiatalság virágjának 600.000 emberét vesztették el a Verduni csatában Somme mellett.

Az orosz hadsereg elpártolt. Fogták játékszereiket és haza mentek, nem akartak többé háborúsat játszani. Nem szerették a Cárt. Az olasz hadsereg pedig összeomlott.

Nos, Németország…Egyetlen fegyver sem dördült német földön. Egyetlen ellenséges katona sem lépte át Németország határát. És mégis, Németország békét ajánlott Angliának. Olyan békefeltételeket ajánlott Angliának, amelyet az ügyvédek “staus Quo ante basis”-nak neveznek. Ez azt jelenti: hagyjuk abba a háborút és legyen minden úgy, ahogy a háború elõtt volt. Nos, Anglia 1916 nyarán mérlegelte ezt. Komolyan! Nem volt választásuk. Vagy elfogadja ezt a békeajánlatot, amelyet Németország nagylelkûen felajánlott, vagy folytatja a háborút és elveszíti azt.

Mindeközben, a németországi cionisták, akik a kelet-európai cionistákat képviselték, elmentek a brit háborús kormánytanácshoz és, – rövid leszek, mert ez egy hosszú történet, de minden dokumentum a birtokomban van, amely igazolja állításaimat, ha valaki kételkedne abban, hogy mindez, amit állítok lehetséges-e.

A cionisták Londonban elmentek a brit háborús kormánytanácshoz és azt mondták:
– Ide figyeljenek! Még meg tudják nyerni ezt a háborút! Nem kell feladniuk! Nem kell elfogadniuk a németek békeajánlatát! Megtudják nyerni ezt a háborút, ha az USA az Önök szövetségeseként belép a háborúba.

Az USA ebben az dõben nem állt háborúban. Frissek voltunk, fiatalok, gazdagok és erõsek. És õk azt mondták Angliának: “Garantálni fogjuk Önöknek, hogy az Egyesült Államokat az Önök szövetségeseként háborúba visszük, hogy harcoljon az Önök oldalán, ha Önök nekünk ígérik Palesztinát, miután megnyerik a háborút!”

Más szóval, ezt az ajánlatot tették: Bevonjuk a háborúba az USA-t az Önök szövetségeseként. Ennek az ára Palesztina, miután legyõzték Németországot, Ausztria-Magyarországot és Törökországot, megnyerve a háborút.
Nos, Angliának annyi joga van… Palesztínát… odaígérni bárkinek is, mint az USA-nak odaígérni Írországnak Japánt, bármilyen okból is. Az teljességgel abszurd, hogy az a Nagy-Britannia, akit semmilyen kapcsolat, érdekeltség, jog nem kötött Palesztinához, felajánlhatja azt, mintegy állami érmét, fizetség gyanánt a cionistáknak az USA háborúba rántásáért. Mégis, 1916 októberében ígéretet tettek erre. 1916 október… És röviddel ezután. nem tudom hányan emlékeznek rá az itt ülõk közül – az USA, amely szinte teljesen németbarát volt, teljesen németbarát, mert a sajtó teljesen zsidóellenőrzés alatt volt, bankárok zsidók voltak, a tömegkommunikáció minden médiuma zsidóellenőrzés alatt állt és õk németbarátok voltak, mert sokan Németországból jöttek és szerették volna, ha Németország megveri a cárt. A zsidók nem szerették a cárt és nem akarták, hogy Oroszország nyerje meg ezt a háborút. Így ezek a német bankárok, – a német zsidók -, mint Kunh Loeb és más nagy bankok elutasították, hogy akár egy dollárral is támogassák Franciaországot vagy Angliát. Félreálltak és azt mondták: “Egy centet sem, amíg Franciaország és Anglia Oroszország szövetségese!” De öntötték a pénzt Németországba, harcoltak Németországgal Oroszország ellen, próbálták a cári rendszert megdönteni. Nos, ugyanazok a zsidók, amikor lehetőséget láttak Palesztina megszerzésére, elmentek Angliába és megkötötték az említett szerződést. Ekkor minden megváltozott, mint amikor a forgalomirányító lámpa pirosról zöldre vált. Azok az újságok, amelyek németbarátként arról írtak az embereknek, hogy milyen nehézségei vannak Németországnak Nagy-Britannia legyõzésében kereskedelmi és más téren, hirtelen mindannyiuk úgy gondolta, hogy a németek nem jók, útonállók… Akik Hunok!…(..I..)

Akik vöröskeresztes nõvérekre lõnek. Akik csecsemõk kezeit vágják le. Õk voltak a rosszak.

Nos, röviddel ezután Wilson úr hadat üzent Németországnak. A londoni cionisták telexeket küldtek az Egyesült Államokba Brandeis bíróhoz: “Menj! Dolgozd meg Wilson elnököt! Megkapjuk Angliától, amit akarunk! Most menj, dolgozd meg Wilson elnököt, hogy az USA hadba lépjen!” És így történt. Így lépett be a háborúba az USA. Nem volt ehhez több jogunk, mint ma a Holdon lenni ahelyett, hogy ebben a szobában vagyunk.

Nos, a háború – az I. világháború -, amelyben az USA-nak semmilyen érdeke nem volt, ahhoz, hogy az õ háborúja legyen. Belementünk, belehajszoltak minket. Ha beletek közönséges beszívattak bennünket ebbe a háborúba azért, hogy a világ cionistái megkaphassák Palesztinát. Nos. Ez az, amit az Egyesült Államok népének soha nem mondtak el. Soha nem tudhatták meg, hogy miért léptünk be az I. világháborúba.

Nos, mi történt? Miután beléptünk a háborúba, a cionisták Nagy-Britanniába mentek és azt mondták mi teljesítettük a megállapodás ránk esõ részét, szeretnénk egy írást arról, hogy Önök is betartják az ígéretüket és nekünk adják Palesztinát, miután megnyerték a háborút. Mert nem tudták, hogy a háború egy évig vagy még tíz évig fog-e tartani. Így, el kezdtek kidolgozni egy elismervényt. Az elismervény egyfajta levél volt, amely igen rejtélyes nyelven íródott, úgy hogy a világ sokáig nem tudta, mirõl is van abban szó. Ezt az írást hívták Balfour-deklarációnak. A Balfour-deklaráció csupán Nagy-Britannia ígérete volt, hogy megfizeti a cionistáknak azt, amit kialkudtak, cserébe azért, hogy õk beléptetik az Egyesült Államokat a háborúba. Noshát, ez a nagy Balfour-deklaráció, amirõl oly sokat hallanak, ugyanolyan hamis, mint a 3 dolláros bankjegy. Nem tudom, hogyan tehetném még érthetõbbé.

Nos, ez volt az, ahol a bajok kezdõdtek. Az USA belépett a háborúba. Az USA szétzúzta Németországot. Odamentünk, ez már történelem, tudják mi történt.

Nos, amikor a háború véget ért, a németek elmentek Párizsba, a Párizsi Békekonferenciára 1919-ben, 117 zsidó volt ott, mint a zsidóságot képviselõ delegáció Bernard Baruch vezetésével. Én is ott voltam, kell, hogy tudjam.

Lássuk, mi történt? A zsidók, a Békekonferencián, amikor feldarabolták Németországot és felparcellázták Európát azok között a nemzetek között, akik valamilyen címen jogot formáltak Európa bizonyos részeire, a zsidók azt mondták: Mi van a nekünk ígért Palesztinával? És elõször a németek tudomására hozták a Balfour-deklarációt.

Így a németek ekkor jöttek rá: “Oh! Erre ment ki a játék! Ezért lépett az USA a háborúba.” A németek ekkor fogták fel elõször, hogy vesztettek, szenvedtek az óriási mértékû jóvátétel fizetésétõl, amit rájuk kényszerítettek, mert a cionisták Palesztinát akarták, és elvoltak szánva arra, hogy mindenáron megszerezzék. Ez egy másik nagyon érdekes problémát vet fel. Amikor a németek erre rájöttek, természetesen rossznéven vették. Egészen addig a zsidók egyetlen egy országban sem boldogultak jobban, mint Németországban. Ott volt, aki százszor fontosabb volt az iparban és a banküzleteben, mint itt Bernard Baruch. Ott volt Balin úr, aki két nagy gõzhajózási cég tulajdonosa volt. Ott voltak az északnémet Lloydok és a Hamburg-amerikai hajózási társaság. Köszönöm. Ott volt Bleicrödert, a Hohenzoller család bankárja. Ott voltak a hamburgi Wartburgok, a nagy kereskedelmi bankárok, a legnagyobbak a világon. A zsidók nagyon jól boldogultak Németországban. Ez nem kérdés. A németek úgy érezték: “Igen, eladtak bennünket!”

Ez árulás volt, amit leginkább ahhoz tudnék hasonlítani: Tegyük fel az Egyesült Államok háborúban áll a Szovjetúnióval és mi gyõztünk. Ezután azt mondjuk a Szovjetúniónak: “Nos, hagyjuk ezt abba, békeajánlatot teszünk. Felejtsük el az egészet!” És hirtelen Vörös Kína belép a háborúba, mint a Szovjetúnió szövetségese. Háborúba lépésük miatt elvesztenénk a háborút. elsöprõ vereséget olyan jóvátételi feltételekkel, hogy hasonlót nem is tud az ember elképzelni. Képzeljék el, hogy ezután rájövünk, hogy az országunkban élõ kínaiak voltak azok, akikrõl egész idõ alatt azt hittük, hogy lojális állampolgárokként mûködnek velünk együtt kiderül, hogy õk árultak el minket a Szovjetúniónak és rajtuk keresztül lépett be Vörös Kína ellenünk a háborúba. Hogyan éreznénk ezek után a kínaiakkal szemben az Egyesült Államokban? Nem hiszem, hogy bárki is közülük mutatkozni mert volna az utcákon. Nem volna elég lámpaoszlop, hogy gondoskodjunk róluk. Képzeljék csak el, hogyan éreznénk?

Nos, így éreztek a németek is a zsidók iránt.

“Annyira jók voltunk hozzájuk”. 1905-tõl, amikor az elsõ kommunista forradalom megbukott Oroszországban, a zsidóknak menekülniük kellett Oroszországból, mind Németországba ment, Németország menekültként fogadta õket. Nagyon jól bántak velük és õk eladták a németeket, csõbe húzták õket nem egyébért, minthogy Palesztinát akarták az õ ugynevezett “zsidó nemzeti otthonukat”. Most, Nahum Sokolov és a többi nagy vezetõ, nagy név akikról olvasni lehet ma a cionizmussal kapcsolatban 1919-ben, ’20-ban, ’21-ben, ’22-ben, ’23-ban megírták az újságjaikban, tele volt a sajtó az álláspontjukkal, hogy a németek zsidó iránti érzéseinek oka az, hogy a németek rájöttek arra, hogy ezt a nagy vereséget a zsidók közbeavatkozása okozta az USA háborúba léptetésével. Ezt maguk a zsidók is elismerték. Nem arról volt tehát szó, hogy a németek 1919-ben rájöttek arra, hogy egy pohár zsidó vér ízletesebb, mint a Coca-Cola vagy a müncheni sör. Nem volt vallásos színezete. Nem volt csupán valláson alapuló ellenérzés velük szemben. Az egész politika volt. Gazdasági. Minden, csak nem vallási. Senki sem törõdött azzal Németországban, hogy egy zsidó hazament, lehúzza a rolót és a “Shame Yisroel”-t vagy a “Miatyánkot” mondja-e. Senki sem törõdött ezzel jobban Németországban, mint az USA-ban. A Németországban késõbb kifejlõdött érzésnek egy dologhoz volt köze: A németek a zsidókat tartották felelõsnek elsõprõ vereségükért. Az elsõ világháború olyan okokból lett Németországellenes, amiért a németek nem felelõsek. Semmiben sem voltak bûnösök. Csak abban, hogy sikeresek voltak. Felépítettek egy nagy flottát, felépítették a világkereskedelmet. Emlékezzenek csak, Németország Napóleon korában, a Francia Forradalom idején, Németország 300 – háromszáz! – kis városállamból, hercegségbõl, grófságból és hasonlókból állt. 300 kis független politikai egység.

És ezidõ alatt, Napóleon és Bismack ideje alatt… egy álammá egyesültek. 50 év eltelte után pedig a világ egyik legerõsebb hatalmává vált. Hajóflottájuk a brittekével versenyzett. A világ minden táján kereskedtek, olcsóbban szállítottak versenytársaiknál és jobb termékeket állítottak elõ. És mi történt? Mi lett ennek a következménye? Anglia, Franciaország és Oroszország szövetkeztek, hogy “Le kell nyomnunk Németországot!” A világ egy történésze sem tudja az okát annak, ami ezt a három országot arra vezette, hogy Németországot lesöpörjék a politikai térképrõl.

Nos, mi történt ezek után? Amikor Németország felismerte, hogy a zsidók voltak a felelõsek a vereségéért…ezt rossz néven vették. De egyetlen zsidónak még a haja szála sem görbült. Egyetlen egy hajszál sem…
Tansill professzor a Georgetown Egyetem tanára, aki kutathatta a külügyminisztérium valamennyi titkos dokumentumát, írta egyik könyvében, amelyben idézett egy State Department iratból, amelyet Hugo Scoenfelt, egy zsidó írt, akit Cordell Hull küldött Európába, 1933-ban, hogy megvizsgálta az úgynevezett politikai bebörtönzöttek táborait, õ az, aki leírta, hogy nagyon jó állapotban találta õket. Kiváló állapotban voltak és mindenkivel jól bántak. És tele voltak kommunistákkal.

Nos, sokan köztük zsidók voltak, minthogy Európában ebben az idõben a kommunisták 98 %-a zsidó volt. Volt még néhány pap és lelkész ott, valamint szakszervezeti vezetõ, szabadkõmûves, valamint mások, akiknek nemzetközi kapcsolataik voltak.

A zsidók titokban akarták tartani ezt a tényt. Nem akarták, hogy a világ megértse, hogy elárulták Németországot és hogy a németek emiatt nehezteltek.

A németek megfelelõ intézkedéseket hoztak a zsidókkal szemben. Mondhatnám, diszkriminálták õket, ahol csak tudták??? Kerülték õket. Ugyan úgy, ahogyan mi tennénk a kínaiakkal, a négerekkel vagy a katolikusokkal ebben az országban, ha elárulnának minket és emiatt vereséget szenvednénk.

Nos… egy idõ múlva…a világ zsidói nem tudták mit tegyenek, ezért összehívtak egy találkozót Amszterdamba. A világ minden tájáról érkeztek zsidók erre a találkozóra 1933. júliusában és azt üzenték Németországnak, hogy “Menesszétek Hitlert és helyezzetek vissza minden zsidót a korábbi pozíciójába akár kommunista volt, akár nem. Nem bánhattok így velünk! És mi, a világ zsidói ultimátumot intézünk hozzátok!”

Elképzelhetik mit mondtak nekik erre a németek! Nos, mit tettek õk (zsidók)?

1917-ben pár napig a kommunisták voltak hatalmon Németországban.

Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht és egy csoport más zsidó vette át a kormányzást három napra. A császár a háború befejezésekor Hollandiába menekült, mert attól tartott, hogy a kommunisták kerülnek hatalomra Németországban ugyanúgy, mint Oroszországban, és hogy ugyan arra sorsra jut, mint amilyenre a cár jutott. Így tehát biztonsági okokból Hollandiába menekült.

Miután… Miután megszünt a kommunista veszély Németországban, ez békésen történt, a zsidók még mindig azon fáradoztak, hogy visszszerezzék elõzõ státuszukat. A németek harcoltak ellenük, ahogy csak tudtak, de anélkül, hogy bárkinek is a haja szála görbült volna.

Hasonlóan harcoltak, mint nálunk a prohibicionisták a szesziparban érdekeltekkel szemben. Senkire nem fogtak pisztolyt. Nos, ily módon harcoltak a zsidók ellen is Németországban.

Ne feledjük, hogy ebben az idõben a 80-90 milliós német lakosság mellett csak 460.000 zsidó élt. A német lakosságnak kevesebb, mint 0,5 %-a volt zsidó. Mégis õk tartották ellenõrzésük alatt a sajtót, a gazdaság nagy részét, mert az elértéktelenedett pénzzel – tudják a márka inflálásával – gyakorlatilag mindent felvásároltak.
1933-ban, amikor Németország visszautasította, hogy megadja magát a Zsidók Világkonferenciájának, Amszterdamban felosztották és Samuel Untermyer úr, aki az amerikai küldöttség vezetõje és az egész konferencia elnöke volt, visszajött az Egyesült Államokba, a hajóról a Columbia Broadcasting System stúdióiba ment és egy országos rádióbeszédet tartott a következõ üzenettel:

“A világ zsidósága Szent Háborút üzen Németországnak!” Szent harcba lépünk a németek ellen. Addig éheztetjük õket, amíg meg nem adják magukat. Világméretû bojkottot kezdeményezünk ellenük, ami tönkre fogja tenni õket, mivel exportfüggõségben vannak.

Tény, hogy Németország élelmiszer-szükségletének kétharmadát külföldrõl kell behoznia, és csak akkor tud importálni, ha van exportjövedelme munkából. Ha Németország nem tud exportálni, akkor lakossága kétharmadának éheznie kell. Nem lesz több élelmiszer, mint amennyi az egyharmad táplálásához szükséges.
Ebben a nyilatkozatban, ami a kezemben van, és amit a NEWW YORK TIMES 1933. augusztus 7-én tett közzé Samuel Untermyer úr arcátlanul azt állította, hogy: ” Ez a bojkott a mi eszközünk az önvédelemre, Roosevelt elnök javasolta használatát a Nemzeti Felújítási Hatóságnál, amelynek keretében mindenkit bojkottálni kellett, ha a New Deal által lefektetett szabályokat nem követte, amelyet a Legfelsõbb Bíróság alkotmányellenesnek minõsített. Ennek ellenére a világ zsidósága meghirdette a bojkottot Németország ellen. Ami annyira hatékony volt, hogy az egész világon egyetlen üzletben sem lehetett találni Made in Germany feliratú árut.

A Woolworth cég egyik vezetõjétõl tudom, hogy több milliárd értékû porcelánt és edényt dobtak a folyóba, mert üzleteiket bojkottálták. Ha bárki is talált egyetlen egy edényt Made in Germany márkajelzéssel, õrséget álltak “Hitler”, “Gyilkos” és hasonló feliratú táblákkal. Valahogy úgy, ahogy Délen az ülõsztrájkolók foglalják a helyet. Egy R.H. Macy nevû cégnél, melynek tulajdonosa a Strauss család, történetesen zsidók, történt egyszer, hogy egy asszony talált egy harisnyát, amely Chemnitzbõl származott “Made in Germany” jelzéssel. Nos, ezek történetesen pamutharisnyák voltak és legalább 20 éve ott voltak már. Régóta nézegetem a nõi lábakat és legalább húsz éve nem látok rajtuk pamutharisnyákat. Láttam, ahogy Macy-t bojkottálták. Emberek százai járkáltak “Gyilkosok”, “Hitleristák” feliratokkal az üzlet elõtt.

Egészen addig egyetlen zsidónak sem görbült meg egy haja szála sem Németországban. Egy sem szenvedett, nem haltak éhen, nem voltak gyilkosságok, semmi sem volt. Természetesen a németek azt kérdezték: “Kik ezek az emberek, akik bojkottálnak minket, akik munkanélküliséget okoznak, akik miatt gyárak állnak le?”

“Kik azok, akik ezt teszik velünk?”

Természetesen nehezteltek emiatt. Természetes, hogy horogkereszteket festettek zsidó üzletekre. Miért menjen be egy német és adja pénzét annak a kereskedõnek, aki részt vesz a bojkottjukban, amelynek célja kiéheztetni Németországot azért, hogy alávesse magát a világ zsidóságának, akik diktálni akarják, hogy ki legyen a miniszterelnök vagy a kancellár. Nos, ez nevetséges. A bojkott folytatódott egy ideig, amikor 1938-ban egy fiatal lengyel zsidó besétált a Párizsi német követségre és ott lelõtte az egyik német hivatalnokot, ami után a németek valóban kezdtek durvábbak lenni a Németországban élõ zsidókkal szemben. Innentõl fogva kirakatbetörések, utcai zavargások is tapasztalhatóak voltak.

Nos,… akárki is mondja – nem szeretem az “antiszemita” szót -, mert értelmetlen, de önöknek jelenthet valamit, ezért kell használnom. Az egyetlen ok, amiért Németországban bármilyen zsidóellenes érzés volt, hogy felelõsek voltak elõször: az I. világháborúért, másodszor: a világméretû bojkottért és harmadszor, – mint mondottam õk voltak a felelõsek az I. világháborúért, a bojkottért – a II. világháborúért is, mert amikor mindez kicsúszott az ellenõrzés alól, elkerülhetetlenné vált, hogy a zsidók és Németország egymásnak feszítsék szavaikat egy háborúban, kiderítve, hogy melyikük éli túl.

Amíg Németországban éltem, felismertem, hogy a németek úgy látták, hogy Európa vagy keresztény lesz vagy kommunista, mert nem létezik köztes állapot. Vagy kereszténység vagy kommunizmus. A németek elhatározták, hogy megpróbálják kereszténynek megtartani, ha lehetséges. Elkezdtek újrafegyverkezni.

Az Egyesült Államok 1933. novemberében elismerte Szovjetúniót.

A Szovjetúnió egyre erõsebbé vált és Németország megértette, hogy “Hamarosan ránk kerül a sor, hacsak nem vagyunk elég erõsek”. Ez hasonló ahhoz, amit ma, mi is mondunk: “Hamarosaqan ránk kerül a sor, hacsak nem vagyunk elég erõsek”. Kormányunk évi 83-84 milliárd dollárt költ honvédelemre, mondják. Védelem, ki ellen? Védekezés az ellen a 40.000 moszkvai kis zsidó ellen, akik átvették Oroszországot és aztán az õ fondorlatos módjukon ellenõrzésük alá vették a világ számos más országát. Nos,… ami ezt az országot illeti egy harmadik világháború szélére sodródott, amelybõl nem kerülhetünk ki gyõztesen, s ez meghaladja a képzeletemet.

A zsidók…
Zsidóknak nevezem õket, mert úgy ismertek, hogy “zsidók”. Magam nem hívom õket zsidóknak. Úgy hivatkozom rájuk, mint “úgynevezett zsidók”, mert én tudom, hogy kik õk.

A kelet-európai zsidók, akik 92 %-át teszik ki a magukat zsidóknak vallók közül, eredetileg kazárok voltak. Egy háborúskodó törzs volt, akik mélyen Ázsia szívében éltek. Annyira háborúskodó természetük volt, hogy még Ázsiából is kiüldözték õket Kelet-Európába. L – leegyszerûsítve, hogy ne bonyolódjon bele túlságosan Kelet-Európa történelmébe – létrehoztak egy nagy Kazár birodalmat. 800.000 négyzetmérföld. Oroszország még nem létezett sem számos más ország. A Kazár Királyság volt a legnagyobb egész Európában, olyan nagy és hatalmas, hogy amikor más európai uralkodók háborút viseltek, a kazárok kikölcsönöztek nekik 40.000 katonát, ilyen nagyok és hatalmasok voltak.

Fallosz-imádók voltak. Ez obszcén és nem akarok most belemenni a részletekbe, de ez volt az ö vallásuk, mint ahogy ez volt sok más pogány és barbár vallása az egész világon.

A kazár uralkodó annyira kiábrándult királyságának elfajzása miatt, hogy elhatározta, felveszi az egyik úgymond monoteista hitet, vagy a kereszténységet, vagy az iszlámot, vagy pedig ami ma úgy ismert, mint júdaizmus. Ami valójában talmudizmus. Megtáncoltatva az asztalt, elkántálták az “Ecc-pecc kimehetsz”-t és kiválasztották az úgynevezett júdaizmust maguknak. Így ez lett ez az államvallás. Elküldték képviselõiket Pumbedita és Sura talmudista iskoláiba és rabbik ezreit hívták meg, zsinagógákat és iskolákat nyitottak, és az emberek így váltak azzá, amit “zsidóknak” hívunk. Nem volt egy sem közülük, akinek valaha is lett volna olyan õse, aki betette a lábát a Szentföldre. Nem csak az Ótestamentum történetében, de egészen vissza az idõk kezdetéig egyetlen egy sem közülük! Egyikük sem!

Mégis, õk a keresztényekhez jöttek és arra kértek minket, hogy támogassuk az õ fegyveres felkelésüket Palesztinában, ezt mondva: “Önök segíteni akarják Isten választott népét, hogy visszatérhessen az Ígéret Földjére, õsi otthonába, nemde?” Ez az Önök keresztény kötelessége! Egyik fiunkat odaajándékoztuk Önöknek, mint az Önök Urát és megmentõjét. Most vasárnaponként templomba járnak és térdepelve imádnak egy zsidót, és mi vagyunk a zsidók! De õk pogány kazárok, akik ugyanolyan módon tértek meg, mint ahogyan az írek is áttértek a kereszténységre. Éppen olyan nevetséges a “Szentföld lakóinak” nevezni õket, mintha az 54 millió kínai mohemedánt “araboknak” hívnánk.

54 millió! Mohamed csak idõszámításunk után 620-ban halt meg és azóta 54 millió kínai választotta az iszlámot saját vallásának. Gondolják csak meg, hogy Kínában, 2000 mérföldre Arábiától, Mekkától, Mohamed születési helyétõl, képzeljék csak el, hogy 54 millió kínai úgy döntene, hogy most már “arabnak” nevezi magát.
Gondoljanak bele!

Miért ne mondhatnánk, hogy ezek holdkórosok? Bárki azt hiszi, hogy 54 millió kínaiból arab lett, az megõrült! Mindössze annyit tettek, hogy áttértek egy vallásos hitre, amely az arábiai Mekkában született. Arábiában…
Ugyanez a helyzet az írekkel. Amikor az írek keresztényekké váltak, senki sem szorította õket az óceánba és senki sem importált a Szentföldre újabb lakókat. Ugyanazok az emberek voltak, csak a kereszténységet fogadták el vallási hitként.

Nos, ezeket a pogány ázsiai türk-finneket, akik a mongoloid fajhoz tartoztak, Kelet-Európába szorították ki Ázsiából. Mivel királyuk fölvette a talmudi vallást, nem volt más választásuk. Ugyanúgy, mint Spanyolországban: Ha a király katolikus volt, mindenki katolikus volt. Ha nem, el kellett hagynia Spanyolországot. Így mindenki úgy élt a földön, mint a fák és a bokrok; a földjéhez tartozott a feudális rendszerben.

Így a kazárok lettek azok, akiket ma zsidóknak nevezünk.

Képzeljék el, milyen ostoba dolog volt a világ keresztény országainak azt mondani: Erõnket és befolyásunkat arra használjuk, hogy visszavezessük Isten kiválasztott népét õsi hazájába, az Ígéret Földjére.

Létezhet-e ennél nagyobb hazugság? Létezhet-e ennél nagyobb hazugság?!

Mivel õk irányítják az újságokat, a hetilapokat, a rádiót, a TV-t, a könyvkiadást, és mivel minisztereik ott vannak a szószékeken és a politikusaik is ugyanazt mondják, ezért természetes, hogy a feketét fehérnek hinnék, ha elégszer hallják. Nem neveznék a feketét feketének többé, elkezdenék fehérnek hívni. És senki sem tehetne ezért önöknek szemrehányást. Nos, ez a történelem egyik legnagyobb hazugsága.

Ez az alapvetõ oka annak a nyomorúságnak, ami a világot sújtja.

Tudják Önök, hogy mit tesznek a zsidók az Engesztelés Napján, amit Önök olyan szentnek gondolnak? Azokon a napokon…egy voltam közülük…Nem hallomásból tudom. Nem azért vagyok itt, hogy uszítsak, hanem azért, hogy tényekrõl számoljak be.

Engesztelés Napján, amikor elmész a zsinagógába, elmondod a leges legelsõ imát – ezt az egyet állva kell elmondani és háromszor elismételve – Egy rövid imát: a Kol Nidre-t. Ebben egyezséget kötsz a Mindenható Istennel, hogy bármely eskü, fogadalom, vagy kötelezettség, amelyet a következõ 12 hónapban teszel, érvénytelen. Bármilyen esküt, fogadalmat teszel, vagy kötelezettséget vállalsz a következõ 12 hónapban semmis, érvénytelen! Az eskü ne legyen eskü. A fogadalom ne legyen fogadalom. Az ígéret ne legyen ígéret. Ne legyen semmilyen érvénye. Ne legyen semmilyen következménye. És így tovább. Továbbá a Talmud azt tanítja, hogy bármikor teszel esküt, fogadalmat vagy ígéretet, emlékezz a Kol Nidre imára, amit elmondtál az Engesztelés Napján és mentesít a kötelezettsége alól.

Mennyire számíthatnak Önök az õ húségükre?

Annyira számíthatnak a lojalitásukra, amennyire a németek számíthattak 1916-ban

Hasonló sorsunk lesz, mint amilyet Németország elszenvedett és hasonló okból.

Lejegyezte: Szõnyi Bartalos Mária – Jobbik.net, (Nemzeti Hírháló)
2010. február 09. – 18:26

4 gondolat “Benjamin H. Freedman beszéde – 1961. Washington” bejegyzéshez

  1. Megdöbbentő,még igy is,hogy elolvastam előzőleg,és most a felvételt megnézve a “többi ablakot”is kinyitva a videókat ..Ezek után nem lehet csodálkozni,miért is alakult ki az ellenszenv ezen “nép”iránt.De érdemes időt szakitani a többi videó megnézésére is,hogy kik is “vezetik” ezt az országot,és persze a “nagyvilágot”. Hogyan is szerezték meg a palesztin nép országát stb….Bizonyiték arra amit Benjamin H.Freedman elmondott: : az ő tulajdonukban van minden,ők irányitják a világot..Elkeseritő,és döbbenetes. És akkor most hogy is van ez a MÁV beperlés? Kit kellene nekünk megint kárpótolni?
    Ezekről a “dolgokról” nagyon sokan nem tudnak,és nem is fogják megtudni,mert csak az interneten elérhető. És fel lehet tenni a kérdést : ki is a “kirekesztő,antiszemita,rasszista,fasiszta stb.Hát nem mi- a nagytöbbség-,hanem ők.Hozzáteszem,akinek nem inge ne vegye magára.
    És van még képük a Hollán Ernő utcában megint tiltakozni az ő kirekesztésük a “gyűlölet” ellen? Ki is szitja az ellentéteket? És persze nekünk-mint mindig- be kell fognunk a szánk,mert cáfolni nem szabad,csak tűrjünk mint a birkák,hiszen ha esetleg ellenkezni próbálnánk,a világsajtót ( ami a kezükben van!!!)körbetülkölnék,hogy ime a bizonyiték, micsoda antiszemita ,rasszista nép is a Magyar!!! Már megtanulták és alkalmazzák is : legjobb védekezés a támadás,csak erre van egy másik jó magyar közmondás: addig jár a korsó kútra,mig el nem törik. Most csak egy “feladatuk van”,elcsalni a választást,esetleg,ha belemegyünk a provokációikba : a szükségállapot kihirdetését,igy nem lehet választás.
    Jól kitalálták ők,a “kiválasztott nép”. Nekem,mint keresztény ember, megbocsájtást,toleranciát kell alkalmaznom : “szeresd felebarátaid…………………….

    Kedvelés

  2. Nagyon érdekes írás, és elgondolkodtató tények, hiszen mostanra már bebizonyosodott, hogy a talmudi tanítások szerint cselekednek a zsidók. Nem igazán értem, hogy olyan hatalmas állam, mint az USA miért engedte ennyire a fejére nőni őket?

    Kedvelés

  3. Kedves Ibolya! A videót is érdemes megnézni,mert “ablakaokat” lehet benne kinyitni,és látható,hogy kik is “vezetik” országunkat,és kik azok,akik irányitják nap mint nap a “tudatunkat”.Én megmondom őszintén,nagyon meglepődtem,és le is döbbentem.Itt mindent beszőtt a pénz,ezért ragaszkodnak a hatalomhoz.Ezek nincs más Istenük !Ezért képesek eladni sajátmagukat,azt nem irhatom hogy a hazájukat,de szülőföldjüket,és elárulni azt a népet,akik között élnek. Nemhiába irom folyamatosan,hogy mind Nemzet és Hazaáruló.Kérdés,hogy mikor jönnek rá honfitársaink erre!!! Egyre több embertől hallom,hogy nagyon nagy változások lesznek MO-on,de én ellentétben Stoffán Úrral ezt sajnos nem érzem,pedig lehet benne valami.
    Biztosan “az én készülékemben van a hiba”.

    Kedvelés

  4. valószínű, mert látható a történelembe is, hogy a bűnösök elnyerték büntetéseiket..ezért ezen népcsoportnak meglesz a méltó büntetése..sunyiskodni mutyizni lehet de az igazságot örökre leplezni nem..őket is figyeli valaki, mert ugye ők is figyelnek mert félnek, mert tudják mit tettek tesznek (lásd válság) és tudják, hogy tettük tetteik nem maradhat büntetlen

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.