Lengyel Károly: 1945. február 11.

Ez a dátum nagyon beszédes. Olyan időt idéz, ami régen volt a magyar katonai történelemben. Ott csuszamlik ma is a több ezer fehérzászlós ártatlan civil vére az Ostrom utca lejtőjén, akiket a szovjetek a felismerhetetlenségig fasirttá szétverettek aknáikkal. Ma is fordulnak ki csontok a Városmajor kertészeinek keze nyomán. S ugyan ma már nem láthatók a nyomok, de a sziklakórház falaiból ma is árad a szörnyűség. Amikor a szovjetek behatoltak a sziklakórházba, az oda összezsúfolódott betegeket, haldoklókat, nőket, gyermekeket, és idős embereket, akik nem tudtak, vagy nem mertek próbálkozni a Vár elhagyásával, lángszóróval gyógyítottak, illetve juttattak át őseikhez mindenkit. Nem volt kivétel. Még a golyót is sajnálták, hogy irgalomból ne elevenen égjenek el a rokkantak és a többiek.

Az a mérhetetlen cinizmus, ami ezt a végső ostromot jellemezte az ostromlók részéről, semmiféle katonai paranccsal nem magyarázható. Nincs, és nem is lehet indokot felhozni tízezrek lemészárlására. Egyetlen nap alatt több tízezer embert szó szerint megsemmisítettek. A vérgőzös ázsiai horda, akiknek a nyomában csak halál járt, a magát megadók felé irgalmat alig tanúsított, végig erőszakolta szinte egy egész korosztályát a magyar lányoknak és asszonyoknak. Lengyel Károly: 1945. február 11. Tovább olvasása

Amiben a parlamenti pártok egyetértenek

Az Országgyűlés mentelmi bizottsága hétfői ülésén fideszes és KDNP-s képviselők szavazatával úgy döntött: jövő hét hétfőre napirendre tűzik Géczi József Alajos MSZP-s bizottsági elnök törvényjavaslatát, amely szerint juttatást kaphatnának az országgyűlési képviselők özvegyei, illetve örökösei.

Ebben a “fontos” kérdésben a demokratúra képviselő között tehát minden jel szerint meglesz a négypárti egyetértés. A bizottság nem meglepő módon ezúttal sem függesztette fel az MDF-elnök Dávid Ibolya, sem a fideszes Meggyes Tamás, sem a szocialista Szabó Zoltán mentelmi jogát. Amiben a parlamenti pártok egyetértenek Tovább olvasása

A Bajuszember évet értékelt

Az évértékelőket nézve, nem tehetek róla, de bizony megint Posta Imre szavai jutottak eszembe. Imre aszonta, hogy azok a népek, akiket a régiségben csak áras népeknek neveztek, s ma leginkább világuralomra törekszenek alattomos módszereikkel, nos, ha a helyzet úgy kívánja, már pedig nagyon úgy néz ki, hogy úgy kívánja, magyarabbak lesznek a magyarnál, sőt, ők lesznek a legmagyarabbak.

“Viktor Viktor” beszéde kapcsán mindösszesen egyetlen szó jutott az eszembe: semmitmondó. Azt azért megtudhattuk, hogy ő és pártja készen állnak. Hogy mire? Természetesen a kormányzásra. Nos, hogy ez a fogalom az ő értelmezésükben mit takar, nem igazán derült ki. Inkább csak amolyan szokásos kívánságlistát hallhattunk, azonban, ha régi „jó” szocializmushoz illő szokás szerint tudunk a sorok közt olvasni, árulkodó jeleket azért észrevehettünk.

Pattintsunk ide néhány, szövegkörnyezetéből a cím szellemében (és természetesen szigorúan) önkényesen kiragadott részletet: A Bajuszember évet értékelt Tovább olvasása