Hátat fordított a hallgatóság a bírónőnek, így az nem hirdette ki az ítéletet

Gőbl György a Közhatalom Jogsértettjeinek Egyesülete alelnöke a minap panasszal élt a Pesti Központi kerületi bíróságnál. A panasz tárgya az az eljárás, amellyel a gárdatagok szembesülhetnek országszerte a 2009. július 4-én történt rendőri garázdaság kapcsán. Ez volt az a bizonyos Erzsébet téri demonstráció, amelyet ma már egyszerűen csak “A bajtársiasság napja” néven emlegetnek az Új Magyar Gárda tagjai. Ezen a napon, a fűben ülő, csendben demonstráló gárdistákra könnygázfelhővel és tomfával támadtak az illegitim hatalmat kiszolgáló rendőrhuligánok. Hónapokkal az esemény után fútószalagszerűen ítélik el a gárdistákat, de még arra sem veszik a fáradságot, hogy legalább a büntetés szövegét ne betűre pontosan “találják ki” az ország több részében, ebben az ügyben eljáró bíróságok.

———————————-

Hátat fordított a hallgatóság a bírónőnek, így az nem hirdette ki az ítéletet Tovább olvasása

Segítsen okosan!

Nem tudom, hogy dühöngjek vagy szomorkodjak? “Segítsen okosan, hogy minden mentőautóban legyen defibrillátor!” – mondja a reklám.

Olyan ideges lettem (s vagyok azóta is!!!), amikor először hallottam ezt, hogy azt hittem, rosszul leszek. Én segítsek? Az adófizető polgár? Akitől elképesztő összegeket vonnak le mindenféle adók és járulékok címén? Az segítsen, akit ellehetetlenít az állam, akit megnyomorít a hatalom? Az segítsen, akitől megvonnak minden lehetőséget az életben maradáshoz, a gyarapodáshoz? Akit eltipornak, kizsákmányolnak a végletekig, akit mindenki megtiporhat? Mi segítsünk? Okosan?

Miféle elvetemült, aljas lelkű gazember találta ki ezt a reklámot?

Miközben gátlástalanul ellopják éppen az általunk megtermelt jövedelmeket, s ezek a tolvajok számonkérés, felelősség nélkül megússzák, röhögnek a markukba, akkor tőlem, tólünk várnak segítséget?

Mindig tudtam, hogy az aljasság, a gazemberség gátlástalan, pofátlan, cinikus. Éppen olyan, mint ez a reklám. “Segítsen okosan, hogy minden mentőautóban legyen defibrillátor!”

Amikor a fiam először meghallotta, megdöbbent. “Mi az, hogy legyen? Miért? Nincs, apa?” – kérdezte megdöbbenve. “Nincs, fiam!” Csak ennyit tudtam mondani. S arra gondoltam, mekkora összegeket loptak el a tűzhöz közel ülők.

“Édes Istenem! Mikor tér már észhez ez a nép? Mikor mondja már ki végre, hogy elég volt? Hogy most pedig minden aljas gazembert keményen, kegyetlenül számon kérünk, éppen úgy, ahogy azok megloptak, becsaptak bennünket!? Nem tudom, eljön-e az az idő?

Honfitársaim, ez ma Magyarország!

Czakó István

Nemzeti InternetFigyelő

Végveszélyben – ez már nem nevetséges, ez már röhejes!

Avagy a Gyurcsány-klón kétségbeesett rúgkapálása

Mesterházy Attila a gyurcsány-klón

Először nem értettem a dolgot. Igaz, hogy csak fél szemmel sandítottam a képmutatóra*, asszem éppen a konyhában sertepertéltem, valami vacsoraféleség elkészítésével bíbelődtem, amikor megláttam a sötétöltönyös alakot a széksorokkal zsúfolt terem közepén.

–        Ez meg mi a rossebet keres itt má megen? – mondok magamnak.

Akkor veszem csak észre, hogy nem is a ripacskodó műminiszterelnök, hanem az ifjú titán az (ti tán tudjátok mire használni). Mint valamiféle MLM (ejtsd: emelem, leemelem, elemelem) rendszerű termékértékesítő cég rosszul sikerült meeting összejövetele, ahol a gyémánt kategóriás nagymenő magyarázza az egyszerű csóringereknek, hogy hát persze, tik is az ígéret és a siker kapujában álltok, de amíg odáig elértek, még nagyon, de nagyon sokat kell dolgoznotok. De ne csüggedjetek, mert megéri. Igaz, hogy én azér’ lettem ilyen sikeres (no és persze gazdag:-), mert a legjobb időben voltam a legjobb helyen, és ti nagy valószínűség szerint soha a büdös életben nem lesztek sem a legjobb helyen sem a legjobb időben, de azér’ csak higgyetek nekem. ’Oszt ígér nekik fűt-fát. Végveszélyben – ez már nem nevetséges, ez már röhejes! Tovább olvasása

Dohán Mihály: „Parancsra tettem!”

“Az elmúlt húsz év szakértelme – gazdasági csőd és erkölcsi pöcegödör” c. cikk komolyan gondolkodóba ejtett. Próbáltam felidézni az elmúlt húsz év emlékeit, a képességeim gyengeségeit némi írásos dokumentumokkal is megtámogatva és rájöttem, hogy a szerzőnek teljesen igaza van: a Fidesz csak polírozott üveggyöngyöket kínál.

Elgondolkodtam azon is, hogy miért is nincs a pártoknak – a Jobbik kivételével – programjuk. Fel kellett ismernem, hogy csak azért, mert már teljesen kézi vezérlés alatt állnak. Más oka nem lehet. A választópolgár igényli, hogy legalább ígéreteket mondjanak neki. Már olyan szegények, hogy ígérni sem tudnak? Vagy a szövegládájuk tartalmát már teljesen kimerítették? „Kiírták magukat”, mint a mondanivaló nélkül maradt írókról szokták mondani. Csak ennyit tudnak, amennyit eddig mutattak? Kész? Vége? Nem hiszem. Olyan szegények nem lehetnek, hogy ígérni se tudjanak. Ha nem négy kereket, akkor a válságra tekintettel csak hármat. Nem erről van szó! A teljesen megvalósult kézi vezérlés miatt nem írhatnak programot, mert nem tudják, hogy holnap milyen parancsot fognak kapni, és akkor szembe kell nézniük a „más a pártprogram és más a kormányprogram” kínos, őket a közvélemény előtt lejárató kettősségével. Dohán Mihály: „Parancsra tettem!” Tovább olvasása