Kételkedők, tudatlanok, vádaskodók – Bokor professzor válasza

Mindig nagy örömmel adunk helyet Bokor professzor úr írásainak. Lényegében honlapunk fennállása óta Bokor professzor úr állandó szerzőnk, ami megtiszteltetés számunkra, de hisszük azt is, hogy olvasóinkat is számos hasznos információhoz juttatja gondolataival, valamint olyan tények közlésével, amelyeket lehet ugyan támadni, lehet velük illetve a szerzővel vitatkozni, de mindezt csak úgy érdemes, ha a kétkedés és az ellenállítások mögött bizonyítható adatok húzódnak meg.

Már néhány hete annak, hogy Bokor professzort így vagy úgy, de érdekes megjegyzésekkel támadják oldalainkon. Fontos hangsúlyozni, hogy nem az írásait, hanem a személyét. Természetesen mindenkinek joga van véleményének hangot adni, hiszen nekünk ( a NIF szerkesztőinek) is alapálláspontunk a véleménynyilvánítás szabadsága, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy vannak politikai, de vallási csoportosulások hazánkban, melyeknek felbérelt, vagy éppen önkéntes hívei, tények ellenében csupán a rágalmak és dezinformációk erejében bízva próbálják azt a nemzeti egységet megtorpedózni, amely az őszödi beszéd óta láthatóan egyre erősebb és összefogottabb, de meg merjük azt is kockáztatni, hogy a regnáló hatalom számára egyre veszélyesebb. A természetes nemzeti önvédelem elkezdett működni, amelyet annyi év totális fizikai és ideológiai elnyomása után ma ismét fel kell építenünk. Ebbe a folyamatba kívánnak néhányan a régi lejáratósdi stratégiával beleszólni. A leggusztustalanabb azonban az, amikor ezt más bőrébe bújva teszik. Ez utóbbi jelenséggel egyre gyakrabban találkozunk.

Az “EGY NOBEL-BÉKEDÍJAS VIZITJÉRŐL” című cikk hozzászólásai között számtalan “érdekes” szúrkapiszkát olvashattunk.   Álljon most itt Bokor professzor válasza azoknak, akik a régi módon, a régi stratégiát követve igyekeznek kétségeket ébreszteni olvasóinkban a múlt és a jelen összefüggéseinek logikus értelmezésében.

(NIF)

—————————————

EGY NOBEL-BÉKEDÍJAS VIZITJÉRŐL készült cikkemre számtalan megjegyzés (észrevétel, kritika, kiegészítés, stb., )  érkezett a címemre , illetve mások címére is. Köszönettel vettem minden megjegyzést, a “több szem, többet lát”  közismert mondás ismeretének szellemében.   Ugyanakkor  “viszontválasz” jogommal élve, két  szorgos levelező: Dobszay Károly és Szalay Róbert urak/elvtársak szíves figyelmébe ajánlom “fatális” tévedéseiket (tájékozatlanságukat), valamint bolsevik típusú “hangvételeik” (megalapozatlan, igaztalan és kávézaccból “elsajátított “tételeik) elutasítását.

Bevezetőként azt kívánom hangsúlyozni, hogy én Elie Wiesel  látogatásáról és minősíthetetlen (sértő, gyalázkodó, valótlanságot terjesztő, stb.,) viselkedéséről írtam,(ami elkerülhette Dobszay és Szalay figyelmét), tehát a személyemre vonatkozó  észrevételeiket más helyen (vagy időpontban) kellett volna megtenniük, mert ezzel  elterelték a figyelmet a cikk főkérdéséről, hacsak nem ez volt az eredeti (titkolt) céljuk, ami nem elképzelhetetlen  sokunk számára. Ha esetleg gondjuk van az olvasással, akkor kérjenek  meg valakit, hogy olvassa fel önöknek  a cikkemet, mert  abban egy árva szó sem volt  személyes ügyeimről.

RÉSZLETEIBEN

1/ Dobszay Károly  Úrnak/elvtársnak!

a/ Önmarcangoló kíváncsiságát kielégítve (miszerint miért csak most harcolok a magyarságért, és miért nem 1990 előtt?) szeretném felvilágosítani, hogy a KISKIRÁLYOK MUNDÉRBAN c. könyvemet 1988-ban készítettem el, jó darabig elfektették, majd 1989-ben jelentették meg, tehát 1990 előtt!

b/ Ha most az a kérdés kínozná, hogy miért nem 1988 előtt kezdtem a harcomat, akkor arról is tájékoztatom, hogy az akkori  MTV1-ben, 1984-ben  nyilatkoztam néhány tarthatatlan, a közvéleményt és egyes személyeket irritáló kérdésről (egyenruhában vállaltam a  riportot, szíveskedjen ellenőrizni az M1 archívumában), amiért számos retorzió ért a sereg vezetői részéről.

c/1989-ben megtagadtam, hogy kirendeljenek Kádár ravatalához (búcsúztatására),  ehhez is  összeszedhet  tanúkat Dobszay úr/elvtárs, mert  a Zrínyi Akadémia  tanszékvezetői  értekezletén  történt az eset, amikor a parancsnokunk  utasított mindenkit arra, hogy (másnap  díszöltözetben gyülekezzenek az alakuló téren, ahol autóbuszokon  szállítják  őket Kádár ravatalához. A ZMKA állományából egyedül én nem vettem részt a “búcsúlátogatáson”.

d/ Talán még azt is  szóvá kell tennem, hogy a Szovjetunióban a Híradó Mérnöki Akadémia elvégzését követően megtagadtam az MSZMP-be való belépésemet (tudtommal egyedüli eset volt a Néphadsereg történetében).

e/ Kétségtelen, hogy a fejemet nem vertem a falba, és nem rohamoztam meg a “Fehér Házat”, de talán arra vártam, hogy Dobszay   úr/elvtárs hívja fel erre a figyelmemet, hogy  közösen próbálkozzunk ezzel az akcióval.

f/ Gratulálok Dobszay úrnak/elvtársnak, hogy Horn Gyulát mentegeti, mert ellentétben velem,  ő nem tagadta meg a múltját,  bár ez a következtetése is sántít, mert én sem tagadtam meg a  múltamat (híradó levente voltam, híradó katona,  a Kossuth Akadémia Híradó tagozatát végeztem, majd a SZU-ban a Híradó Mérnöki Akadémiát).  A híradási majd a rádióelektronikai eszközök alkalmazására  képeztem ki tisztek, tiszthelyettesek és katonák sokaságát, nem politikai maszlagokra, mint elvbarátja:  Szalay Róbert, egykori Sztalin Akadémiát végzett  politikai tiszt, pufajkás, majd köztörvényes bűnelkövetésért 4 évi  elzárásra ítélt, krónikus hazudozó és vádaskodó.

g/ Dobszay úr/elvtárs azt is kifogásolja, hogy ’56-ban “amikor a szabadságharcosok a vérüket és az életüket  adták a hazáért, akkor a Szovjetúnióban (Sic!) éppen a tudományos fokozataimat  tanultam a gyilkosoktól”. Sajnos előre nem tudtam, hogy októberben forradalom lesz,  de mentségemre szolgáljon, hogy   megszámlálhatatlan milliókat is váratlanul érintettek  ezek az események.  Azt is kénytelen vagyok megjegyezni, hogy “tudományos fokozatot (vagy fokozatokat) nem lehet tanulni! Sehol!  És aki nem tud arabusul, az ne próbáljon beszélni arabusul!  Továbbá: nem gyilkosoktól tanultam, hanem tanároktól, jól képzett szakemberektől!

Merthogy:  ott kint  a SZU-ban is ezreket internáltak  Szibériába  a magyar forradalom melletti kiállásukért, sokakat közülük kitüntetett az Antall kormány, sőt Dobszay által szeretett és tisztelt Horn Gyula kormánya is (lás tv. híradó  archív anyagait!). Ezek között voltak Leningrádi egyetemi tanárok is, akik az Akadémia mellett lévő Politechnikai Intézetben is oktattak.

Dobszay úr/elvtárs!  Az az érzésem, hogy nem vagyunk egy “súlycsoportban”!  Tájékozódjon már (ha  tud és az akarata is megvan hozzá), hogy  ki most a nemzet ellensége?  Mert azt csak a bolsevikok tették, hogy bizonyítás nélkül (és válogatás nélkül) egymást  vádolták vagy  irtották. Én Önt nem ismerem, nincs is kedvem foglalkozni  szemellenzős “hőbörgőkkel” vagy önmagukat dicsérgető Szalay-Bánkuty-Király-féle hősökkel. Én  (rossz szokásokhoz híven) mindig és mindent csak bizonyítékok alapján írok le vagy mondok el.  Ön és Szalay semmit sem bizonyítanak,  tájékozatlanok, gyűlölködők és (talán) javasasszonyokhoz járnak információkért.  Máskor kérdezzen meg engem,  egyszer már egy önökhöz hasonló kötekedőnek felajánlottam a gépkocsimat, hogy azonnal az övé lehet, ha egyetlenegy  hazug állítását képes  igazolni.  Ezt a felajánlásomat  közjegyző előtt is hajlandó vagyok  megerősíteni.  Ennek már idestova három éve, a kocsi maradt a tulajdonomban…Vagyis: ne fárassza magát (drága idejét), de persze nem beszélem le: “szabad a gazda”! Végezetül a címzéseimért kapott kritikájára adok szemléltető választ:  eddig minden megjelent könyvem címlapján az állt, hogy :BOKOR IMRE.  Ezután jöttek  olyan buzgó “mócsingok”, mint  Ön is, hogy  miért szégyellem azt feltüntetni, amiért megdolgoztam. Akkor meg az a vád ért, hogy  miért dicsekszem a doktori vagy egyetemi tanári titulusommal,  erre elhagytam az egyetemi tanári cím feltűntetését, akkor meg  azt kérték egyesek, hogy  jelöljem meg a Magyar Tudományos Akadémia hadtudományi doktora címemet.  Elegem volt   volt a  kákán is csomót keresgélőkből, ezért most (talán elnyerve a tetszését)  nem kifejezett tisztelettel zárom soraimat: B. I.

2/ SZALAY RÓBERT  IGAZ  TÖRTÉNET-SZELETKÉJE

Miután  Szalay Róbert vette a bátorságot, és megírta „’56 Igaz történetét”, ezen belül rendkívüli (senkivel és semmivel sem bizonyítható) hőstetteit,-  bírósági pert indított ellenem, mert hazugnak, köztörvényes elítéltnek és pufajkásnak neveztem. Ezért  kénytelen voltam vizsgálat tárgyává tenni, a Bíróság előtt „krokodilkönnyekkel”, és el-elcsukló hangon előadott   kereseti pontjait.

Tekintettel arra, hogy a Bíróság előtt elismerte (!) pufajkás múltját, ezért – csupán –  a „köztörvényes” ügyeire és hazugságaira kellett fényt deríteni.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum  levéltárában őrzött Katf. 0018/1962 sz. peranyagból  kiderült, hogy:

I/ Szalay Róbertet, a Budapesti  Katonai Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság,  az   egykori SZTÁLIN AKADÉMIÁT végzett POLITIKAI TISZTET (századost  és  az MDP TAGJÁT) (1)hűtlenséggel kapcsolatos, feljelentési kötelezettség elmulasztásának bűntette,   (2)fegyver és lőszerrejtegetés bűntette, (3) társadalmi tulajdon sérelmére FELBUJTÓI MINŐSÉGBEN ELKÖVETETT LOPÁS BŰNTETTE MIATT 4 évi börtönbüntetésre, lefokozásra és  5 évre az egyes állampolgári jogainak gyakorlásától való eltiltásra ítélte;

II./  Szalay Róbert  Kocsis Illés honvédtiszt feleségét  (az érintett férj  nyilatkozata szerint) elszerette, és arra biztatta, hogy  lopja el férje szolgálati fegyverét. Kocsisné többszöri felkérés után eleget tett Szalay „unszolásának”, de a  lopásra fény derült és a  fegyvert megtalálták Szalay lakásán;

III./ A bírósági jegyzőkönyvek szerint Szalay  aljas módon (Sic!), a szeretőjére akarta  hárítani a felelősséget, de  állítását önmaga cáfolta meg  abban a Kocsisnéhoz   zsebkendőben becsempészett  levelével, amelyben „Drága Marikám” címzéssel figyelmeztette    szeretőjét, hogy okosan tegyen vallomást, mondja azt, hogy egy meggondolatlan  pillanatban  jutott arra a gondolatra, hogy  kézitáskájába  teszi a fegyvert, mert ha azt vallja, hogy előre kitervelt módon cselekedett, akkor mindketten súlyosabb büntetést kapnak,  társtettesként elkövetett “akciójuk” miatt (!);

IV./ A bírósági jegyzőkönyvben rögzítve van, hogy Szalay  semmilyen terhére írható  „ellenforradalmi” tevékenységben nem vett részt, ezért végezhette el a  ELTE történelem szakát 1959-ig, majd  folyamatosan iskolai tanítóként dolgozhatott  elítéléséig, illetve szabadulását követően is;

V./ Szalay Róbert  édesapja (Szalay Wlagyimir)  két év elteltével, fia   büntetésének  felfüggesztését kérte, hivatkozva annak  kifogástalan viselkedésére és a rendszer iránt mutatott hűségére,   de a kérését elutasították.

MEGJEGYZÉS:

a/ A politikai tisztből   lett pufajkás, majd köztörvényes bűnözőt minden fenntartás nélkül támogatták egyes személyek és szervezetek. Többek között  Bánkuty Géza, Lányi Zsolt  és a Szittyakürt állt ki mellette. A Szittyakürt főszerkesztőjét, Major urat részletesen tájékoztattam már néhány éve Szalay kétes ügyeiről, de nehéz felfogású agytekervénye és nagyfokú „csőlátása” nem tette lehetővé számára a megkapott anyag értelmezését.

Természetesen nem csupán arról van szó, hogy kritizálom Rákosi komisszárját, hanem (és főként) arról, hogy Szalay azok előtt titkolta (elhallgatta) múltját, akik erkölcsileg és anyagilag is segítették, akiknek „Robi” aláírással, mérhetetlen szorgalommal küldözgette éveken át primitív (hibák halmazával telített) levelecskéit  és az éltette, hogy másokat rágalmazva hypozza tisztára politikai szennyesét.

Bánkuty  és Szalay még azt is megengedték maguknak, hogy a Magyar Hajnal c. lapocskában,  összeölelkezett fényképükhöz mellékelt     azt a szöveget, hogy  együtt foglalták el a Kilián laktanyát,  és elsőként lőttek a  Budapestre bevonuló szovjetekre.

Az sem zavarta őket, hogy egy másik helyen (a Duna tévében) Bánkuty azt nyilatkozta, hogy a Sztalin szobor ledöntését követően hazament, és három napig ki sem mozdult a lakásából,  majd védőügyvédjének azt írta, hogy soha nem járt a Kilián laktanyában!

Ha  a Kilián „elfoglalására vonatkozó” állításuk nem nyert volna cáfolatot saját  – máshol  publikált – nyilatkozataik alapján, akkor  felmerül egy Pongrátz Gergely könyvében (CORVIN KÖZ 1956) rögzített megjegyzéshez  kívánkozó kérdés: kik lőttek a Kiliánból a Corvin-közisekre  október 24-én, 25-én és (még) 26-án is, kik „gyűjtötték” be  a Corvin-közis Pesti Srácok egy részét a Kiliánba, ki volt a Kilián parancsnoka, Szalay vagy Bánkuty  (illetve  Csiba százados, akire Pongrátz Gergely többször is hivatkozik a könyvében,  miközben Szalayt és Bánkutyt egyetlenegyszer sem  említi meg)?

Amolyan „róka fogta csuka, csuka fogta róka…” meseszerű  történet is lehetne ez a hazugsághalmaz, ha nem véres történelmi eseményekről lenne szó!

b/ Szalay rehabilitálása csupán azért történhetett meg, mert az illetékes szervek  nem vizsgálták meg kellő alapossággal  az előzményeket.  Szalay 1990. februárjában azzal a kéréssel fordult a Katonai Bírósághoz, hogy nyilvánítsák semmisnek az 1962-ben hozott ítéletet, mert az egy koncepciós per szüleménye volt.   A Bíróság elutasította az igazolás kiadását és megjegyezte, hogy Szalay tette semmilyen kapcsolatban nem volt az ’56-os történésekkel!

Ugyanez év májusában  kiadtak számára egy semmisségi igazolást, amely  az 1962-es  bírósági jegyzőkönyvek és az ítélet pontjait figyelmen kívül hagyta, hiszen köztörvényes  ügyekre nem vonatkozhatott az 1989. évi XXXVI. Törvény 1. §-a, amely szerint az az ítélet tekinthető semmisnek, amely az 1956. október 23 és 1963. április 4. közötti, a népfelkeléssel összefüggésben elkövetett politikai bűncselekménnyel kapcsolatos.

Szalay alezredessé való előléptetését Szabó János, ex-honvédelmi miniszter, azzal indokolta meg, hogy a nevezett ott volt a Sztalin szobor ledöntésénél és tevékenységével nagy szolgálatot tett a forradalomnak (???!!!). Okfejtése minden logikát nélkülözött, mivel  a szobor monstrum ledöntésénél jelenlévő 75-80 ezer emberre nem terjesztette ki a rendfokozati ajándékozási kedvét.

Balekok hittek a jellemtelen, hazug Háry Jánosoknak, hiszen  Bánkuty is  ezredessé avanzsált elő Szabó „jóvoltából”.  Így dicsőülhettek meg egyesek tömény hazugságokból, és mások hiszékenységéből, így  lehetett a Szalayt támogató Bánkutyból is a Kilián (társ)elfoglalója,  a (sosem létező) Budai Forradalmi Hadsereg Parancsnoka  (FHP), vagy  a Széna-téri „Szabó bácsi” helyettese. Az USA-ban Bánkuty fényképpel illusztrált szórólapjára már a Corvin köz is rákerült, azzal a kitétellel, hogy ott is harcolt  Bánkuty, de  később Floridában egy  bírósági perben  azt válaszolta a bíró kérdésére, hogy milyen szerepe volt az ’56-os forradalomban, hogy  novemberben a szovjetek agresszióját követően, a Földalatti Ellenállási Mozgalom (FEM) vezetője volt addig, amik nem távozott külföldre. Talán mondani sem kell, hogy az FEM  pontosan  olyan “fantom” szervezet volt, mint az FHP!

Az ilyen, – egymás és önmaguk kreációjaként létrejött -, hősök sajátítják ki ”56-os forradalmunkat és szabadságharcunkat, elnyervén a jóhiszemű, illetve tudatlan egyének aktív, vagy passzív támogatását.

Szalaynak most az jutott eszébe a Wiesel cikk kapcsán, hogy  én hirtelen demokrata lettem,  holott  úgy szolgáltam Kádárt, mint ő.  Logikája  már-már orvosi esetnek minősül!  Szalay gyorstalpaló Sztalin akadémiás komisszár volt, majd “hirtelen” elfoglalta a Kiliánt (Bánkutyval), és azt követően  “hirtelen” pufajkássá vedlett! A betolakodó szovjetekkel vállvetve  segített leverni a forradalmat és a megtorlás végrehajtását  1956. novemberétől 1957 márciusáig.

“Mit szóljanak a valódi ellenállók (teszi fel a szónoki kérdést Horn Gyula pufajkás bajtársa), akik 1956-1988 között hosszú börtönbüntetést szenvedtek”?  Ritka  őszinte és közérdekű  kérdés! Azonnal megadható a válasz: kérjen tőlük bocsánatot, majd  fogja be a száját az, aki komisszárként, majd pufajkásként  börtönbe juttatta őket, most pedig a Gyurcsány bandához hasonlóan  úgy felbátorodott, hogy Wiesel helyett azt kritizálja, aki szóvá tette ezt látogatási ügyet,  bár a kettő között semmilyen kapcsolat nincsen, legfeljebb (mint már Dobszaynál is említettem) elterelte a figyelmet a magyar nemzetet  sértegető Noel-békedíjasról.

Ha pedig mégis  rátör az íráskényszer, akkor  az igazat írja, mert Moszkvában  soha nem tanultam, a  komisszárokat  ott képezték ki a Lenin Akadémián,  itthon pedig a Sztalin akadémián, ahol  Szalay is  végzett.  A Leningrádban lévő Híradó Mérnöki Akadémián viszont csak szaktiszteket képeztek, és az nem foxi-maxi tanfolyam volt, hanem 5 éves képzést követően a világ bármely részén honosítható szakdiplomát adott.

Lejegyezte: Prof. Dr. Bokor Imre

Nemzeti InternetFigyelő

14 című bejegyzés “Kételkedők, tudatlanok, vádaskodók – Bokor professzor válasza” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Óriási történet! Édesanyám pedagógus volt és a háború után az volt az általános megbélyegzése a pedagógusoknak, hogy a ‘”Horthy fasizmus számára nevelték a gyerekeket”, ahelyett, hogy megdöntötték volna a rendszert. A szégyentelenek! A szóban forgó igazi elvtársurak úgy látszik, hogy – jobb híján – erről az “érvelésről” verték le a port. Mint ahogy a jelenlegi “alkotmányunkkal” a “rendszerváltó elit” deklarálta a jogfolytonosságot a “fordulat évét” követő Rákosi rendszerrel, ezeknek az elvtársból lett uraknak az agyműködése is “elszakíthatatlan és örök” kötelékekkel fűződik annak a kornak a “taktikájához és stratégiájához”. Nem tudtam, hogy ennyi “56-os hős” van ma Magyarországon. Kissé emlékeztet a jelenség a Magyar Partizánszövetségre. Javasolnám a számukra megszervezni az ötvenhatos partizánok veterántalálkozóját.

    Kedvelés

  2. Bokor alezredes elvtárs! Örülök, hogy rólam nem volt képes leírni hasonló dolgokat, mint az ismert hungarista társamról, Szalay Róbert alezredesről. –
    Amit önmagáról leírt, abból (ha nem gondolkozna az olvasó) az következne, hogy Ön ellenálló volt a Kádár-rendszerben. Talán még börtönbüntetést is szenvedett… A felsorolásából valahogy kimaradtak az 56 utáni, a hatvanas-hetvenes évek… Ez véletlen lenne, vagy talán már nem emlékszik ezekre az évtizedekre.
    Azzal ugye nem sértem meg és nem állítok igaztalan dolgot, ha leírom, hogy Ön KOLLABORÁNS volt? Szépen belesímúlt a szovjetek által megszállt ország rendjébe és semmi olyan dolgot nem tett, amiért börtönt vagy kötelet kaphatott volna. – Amíg a valódi ellenállókat akasztották és bebörtönözték, addig Ön szép lassan lépkedett előre a ranglétrán. Tiltakozott Ön a kivégzések ellen? Tett valamit a börtönbe zárt ezrekért?
    Tisztelettel kérem, válaszoljon (ha akar és ha tud).

    Kedvelés

  3. Igen Tisztelt Bokor Professzor Úr!
    Jó egészséget és Isten áldását kívánom további munkájához!
    Tudhatná, ha kajmánokat vesz tolla hegyére, akkor a bér-jajveszékelők, lejáratók, antiszemitázók, rasszistázók és ellehetetlenítők buzgó seregével találja magát szembe. Ezek az emberek, mivel zömében bolsevikok, nem rendelkeznek jellemmel, becsülettel, tartással. Ön a csaló gyűlölet-kajmán látogatásáról írt egy igen érdekes cikket – most szembesülnie kell a magyar “demokráciával”, a “szólásszabadsággal”, valamint felvásárlóink gyűlölet-kórusával.
    Mivel említettek Önre szálltak, tudni lehet: jó úton jár!
    Ehhez sok sikert kívánok!
    Tisztelettel
    egy olvasója
    Nagy Péter

    Kedvelés

    1. Tisztelt Nagy Péter!
      Úgy gondolja, hogy az MNA-munkatársa, a Magyar Nemzeti Front újságjának főszerkesztője, a “Ne féljetek nem megyünk haza” c. vers szerzője KAJMÁN? (Vagyis zsidó?)
      Amit leírtam, leírtunk, az a mi saját, szabad véleményünk volt – amit tiszteletben kell tartani. Nem dobálóztunk, fenyegetőztünk és főleg nem zsidóztunk, mint Ön azt most teszi. Ha valakinek más a véleménye, akkor a régi jó gyakorlat szerint azonnal zsidózni kell? – Szalay Róbert alezredest éppen azért támadták, mert leírta, hogy az utolsó törvényes miniszterelnök Szálasi volt… – Ezért lenne zsidó?
      Azt hiszem, hogy Ön csak egy szimpla kis provokátor, aki azt sem tudja, hogy mit ír le.
      Bokor elvtárs sapkáján mi díszelgett 1956 és 1990 között? (Megírom, ha nem tudná: ötágú vörös csillag – olyan jelvény, amely a hóhérok fejfedőjét is díszítette.)

      Kedvelés

  4. Igen, minden bizonnyal a Kádár-rendszert kiszolgáló Bokor alezredes elvtárs parancsra viselte a vörös csillagot az egyenruháján – ugyanazt a vörös csillagot, melyet a börtönőrökön és a munkásőrökön is láthattunk.
    1956 és 1988 között – aki valódi ellenzéki magatartást tanúsított – börtönben volt, vagy a temetőben. A többi pedig így vagy úgy, mint ahogyan Bokor úr is, csak utólag magyarázkodott.

    Kedvelés

    1. Tisztelt Földes Imre (Csepel)!

      Csak úgy mellékesen kérdezem meg, Ön nem ugyanezt az ötágú vörös csillagot viselte munkásőr egyenruháján?

      Megsúgom Önnek, hogy 1989 előtt sem volt mindenki párttag. Bármennyire hihetetlen, de Prof. Dr. Bokor Imre alezredes úr sem, pedig katonatiszt és akadémiai doktor volt már a ’80-as években is. Ez van. Sőt, azok a velem egykorú, akkor még fiatalok sem voltak a párt tagjai, vagy csatlósai, akiket esetleg helyzetüknél fogva bekényszerítettek a KISZ-be. Kétségtelen, hogy aki megúszta, hogy kisdobos, úttörő vagy KISZ-es legyen, az jobban érezhette magát, de egy diktatúrában nem mindig azt teheti az ember, amit szeretne. Szomorú, de nem mindenki alkalmas mártíromságra. Még jó is, mert akkor utolsó szálig elhullanának az értékes emberek. Márpedig 1989 előtt nyíltan és hivatalosan “proletár” diktatúra volt. Igaz, utána pedig jött a pénz diktatúrája, de ez már egy más történet.

      Ön is tudhatja, az ember gyarló és esendő, s letévedhet a helyes útról. De éppen arról szól a bűnbánat és megtérés, hogy életében egyszer mindenki – akár gyökeresen is – változtathat korábbi nézetein, s hátat fordíthat korábbi életének. De csak egyszer! S nem az a megbízhatatlan, a köpönyegforgató, aki ezt egyszer megteszi, hanem az, aki szélkakas módjára forgolódik, éppen az uralkodó “szélirány” (hatalom) szerint.

      Talán Ön is megváltoztatta korábbi nézeteit, s ez nem baj, de az már igen, ha ugyanezért másokat piszkál. éppen ezért inkább az az érzésem, hogy Ön csak a szájával beszél most valamiféle kenetteljes szavakkal, de a szívében ugyanaz a régi bolsevik-kommunista maradt, aki volt, s most dühösen acsarkodik a másként vélekedőkre, a gyökeresen megváltozottakra!

      Felebaráti békességgel: Czakó István

      Kedvelés

  5. Czakó Úr! – Ez nem volt korrekt válasz! – Honnan veszi azt, hogy a véleményező Földes úr munkásőr volt (ha valakinek más a véleménye akkor az kommunista, munkásőr, zsidó vagy cigány?)
    Az, hogy dr. Bokor – a hadtudományok doktora – egyenruhában, egyenruháján a bűnös vörös csillaggal szolgálta a Kádár-rendszert, az TÉNY. – Nekem is csak az a véleményem, hogy ellenzékinek, ellenállónak nem nevezhető az, aki vörös csillaggal díszített egyenruhában szolgált 1989 előtt… – esetében még a KOLLABORÁNS jelző is visszafogottnak vehető. – Ilyen alapon egyáltalán nem emelhetünk kifogást azok ellen az MSZMP-tagok ellen sem, akik csak üzemi-gyári munkásként (a több fizetésért, előmenetelért) lettek “kommunisták”.
    Bokor úr természetesen MA már lehet demokrata, de akkor ugyanezt a magatartást fogadjuk el a többi volt kollaboránstól is.
    Azt pedig hogy bárkit “bekényszerítettek” a KISZ-be vagy az MSZMP-be – jómagam is átéltem azokat az évtizedeket! – egyszerűen nem igaz. Aki nem akart párttag vagy KISZ-tag lenni, azt nem kényszerítették. Ahhoz már az illető hajlandósága is kellett – hasonlóan a vörös csillag viseléséhez.
    Ne mentegesse dr. Bokor Imrét – nem érdemli meg.

    Kedvelés

    1. Novák Úr!

      Írhatnám, hogy “Tisztelt Novák Úr!”, de ön – nem tudom miért, hiszen nem adtam rá okot, ugyanis nem Önről beszéltem – nem tartott érdemesnek ilyen udvariasságra, ezért “amilyen az Adjonisten, olyan a Fogadjisten”!
      Honnan veszi, hogy Földes úr nem volt munkásőr? Bizonyára ismeri, de akkor ezt kellett volna írnia. A zárójelbe tett megjegyzéséhez még csak hasonlót sem mondtam soha! Úgy látom, magát nagyon foglalkoztatja ez a téma, pedig én sem zsidókról, sem cigányokról nem szóltam ebben a véleményemben. Kár csúsztatnia, s ne próbálja belém beszélni a nem lévő “gyermeket”! Ez bizony ócska és gyenge érvelés volt, uram.

      Egyetlen szóval sem mondtam, hogy Bokor Imre ellenálló volt. Még ellenzékinek sem neveztem. Ez is csúsztatás, méghozzá alattomos és rosszándékú!

      A KISZ-be igenis, belekényszerítettek gyerekeket. Legtöbbször nem direkt módon – bár erre is tudok konkrét példákat! -, de azzal igen, hogy számtalan hátrány érte azt a gyereket, aki megtagadta a belépést, ha kiszemelték. Aztán megint jön az ócska csúsztatásával, hiszen én nem a pártba és KISZ-be kényszerítésről beszéltem, hanem egészen másról.

      Ön mellesleg bizonyára egy hős, egy ikon, aki a becsület, erkölcsösség és tisztesség szobra, aki ellenált a párt és a KISZ csábításának, sőt erőszakának is, de sajnos, nem mindenki ilyen csodálatos ember. (Messziről jött ember sokat mondhat!). Azt sem kértem, hogy csak úgy, a körülmények, s az esetleges változás alapos tanulmányozása nélkül bárkit felmentsenek. De ha nem lehetne olyan, hogy valaki életében egyszer alapvetően megváltoztassa nézeteit, addigi véleményét, belátva, hogy korábban mekkorát tévedett (nem tudatosan vállalt!), akkor soha nem lehet megtérés, akkor mindenki, aki nem a tévedhetetlenség minta szobra születésétől fogva, mind kárhozatra való.

      Uram! Szívesen végig tanulmányoznám az Ön életének minden pillanatát (persze ez csak afféle elmélti elképzelés, mert gyakorlatilag megvalósíthatatlan). Én állok elébe, s előre közlöm, sok ostobaságot, szamárságot, meggondolatlan butaságot követtem el. Így tanultam, olykor mások, olykor saját hibámból. S még mindig csak “tükör által, homályosan látok”! Ön hogy áll ezen a téren?

      Végül, nem emlékszem, hogy mentegettem volna Bokor Imre professzort, csupán tényt közöltem. De nyilván Ön személyesen igen jól ismeri őt, csak akkor erről is említést tehetett volna, netán valami konkrétummal együtt, mert ez a ködös vádaskodát harmatgyenge, bárkivel szemben gyakorolja is ezt!

      Kedvelés

  6. Uraim, ez a “vita” nagyon nivo alatti.
    Anelkul, hogy barkinek az igaza mellett kardot rantanek, kozlom mindenkivel, hogy en egy elo peldanya vagyok azoknak akiket tudtuk, kerdezesuk, beleegyezesuk nelkul “beirtak” a kisz alapszervezet taglistajara. Tehat igen is bele probaltak kenyszeriteni.
    En mondjuk errol akkor vettem tudomast amikor az egyik buzgo mocsing egy varatlan pillanatban elem penderult es hevesen gesztikulalva, magabol kikelten kozolte, hogy kizarasomat kezdemenyezte, mivel egyetlen gyulesen sem jelentem meg. Mivel nem is tudtam arrol, hogy kisz alapszervezet egyaltalan mukodik, arrol meg foleg nem, hogy en is “tagja” vagyok. (igy nem is tudhattam meg idoben, hogy a nyul a masodik legerosebb allat).
    Masodik eszrevetelem, hogy bizony azokban az evekben amiket egyikuk szamon kert a masiktol, meg nem sejtette senki a kesobbi torteneseket. Ha valaki azt allitja, hogy akar ’86-ban is, tudta, hogy a szu szetesik, a berlini falat lebontjak ect., az ugy hazudik mint a vizfolyas. Tudjuk mindannyian, ezeket az eveket ugy elte meg mindenki, hogy meg a leghalvanyabb remeny sem volt a valtozasokra. Tuleltuk. Mindenki igyekezett tulelni. Nem mindenki volt olyan szerencses, mint az en csaladom, hogy az allandoan alul ertekelt, gunyolodas targyat kepezo “maszek” szektorban kivul tudta tartani magat a part ragacsos-veres kezeitol. Magam is sok olyan embert ismerek akik azert tudtak az igazsagot pl.; ’56-rol, es el is mondtak amit tudtak. Nekem meg tanaraim kozul is akadt ilyen, pedig mai eszemmel mar felmerem, milyen veszelynek tettek ki magukat. Ok formalisan be tartottak a torvenyt, meg uttoro vezetok is voltak, de ha lehetoseg kinalkozott az oszintesegre tovabb adtak azt a tudasukat is ami akar veszely helyzetbe is sodorhatta volna oket. Ok voltak a hetkoznapi hosok ( legalabbis az en szememben ) akik eletben tartottak a langot, elhintettek a ketelkedes magvait a rendszer ellen. Hala nekik.
    Nem lehet mindenkit elitelni aki “belesimult” a rendszerbe. Kicsit sokat varunk el, igy utolag, attol a nemzedektol aki kenytelen volt eletben maradni egy teljesen abszurd vilagban, amit fegyverrel kenyszeritettek ra, meghozza a vilag legnagyobb hadseregevel.
    Nem a 70-80-as evek alatti ellenallast kellene szamonkerni. Szemely szerint en akkor vartam volna az igazi felhaborodast, ellenallast, sot akar forradalmat is amikor az alkoholista torpet megkoronaztak. Azota vilagos a gondolkodni hajlamosabbaknak: rendszer valtas nem volt.
    Esetleg retorika valtas, vagy gengsztervaltas.
    Uraim ennek husz eve! Hol is tetszettek lenni ez ido alatt?
    Ugy nez ki, ilyen kisstilu vitakkal toltottek az idejuket a cselekedetek helyett. Eleg langyos viz ez. Most is masrol szol a vita, mint amirol kellene.
    Mennyi ideig ohajtanak meg szemelyeskedessel foglalatoskodni? Egyaltalan van-e fogalmuk arrol, hogy a megszallok ezalatt az ido alatt hany hektar foldet, mennyi ingatlan vasaroltak fel? Vagy esetleg hany honfi tarsunk fagyott meg a sajat hazaban?
    Nekem a noi eszem azt sugja, elfecserlik az idejuket, energiaukat, tehetseguket. Nekem Bokor Imre egyedul azert szimpatikus, mert katonasan a celra tart. Oda lo ahol ellenseget lat, megpedig loszerrel, nem papir galacsinnal. Tenyek, bizonyitekok, logikus kovetkeztetesek az o erenyei. Ennyi es nem tobb. De ebben a “hideg haboruban” ez a municio hatasos. A tobbi csak hablaty. Barki aki bizonyitekkal szolgal arra, hogy nem mond igazat, meggyozott. Elo hat a bizonyitekokkal, azutan haladjunk tovabb a tettek mezejere!
    Boldogabb uj evet minannyiuknak!

    Kedvelés

    1. Kedves Kati!

      Köszönöm felsőbbrendű kioktatását (mivel nem írta, hogy kinek szánja, engedelmével magamra is veszem). Lényegében Ön sem tett egyebet, mint leírta véleményét. Nem jobb, nem roszabb, mint az enyém, csupán más, de igaz!

      Erre akartam ma kitérni, hogy egyes balliberális nézetű provokátorok két fegyvert használnak előszeretettel.

      Egyik a csúsztatás, mellébeszélés, hazudozás, másik az író személyének megtámadása, mivel a leírtakkal képtelenek értelmesen vitatkozni.

      Valóban nem kell elmélyedni a személyes vitákban, de azt sem tehetjük, hogy minden aljasságot szó nélkül hagyunk. Mellesleg önnek is kár azon elmélkednie, hogy ki, mivel töltötte az eltelt húsz évet. Tette mindenki azt, amit tudott. Bizony, lehet, hogy éppen nagy dolgokat, amivel nem dicsekedett, de az sem baj, ha valaki “csak” tanította honfitársait a helyes gondolkodásra, a csapdák felismerésére. De azt is el kell fogadni, hogy ha egy egyszerű átlagpolgár nem tett eget rengetően nagy dolgokat, csupán igyekezett megtalálni a legjobb utat, a legnemesebb életet. Nem mindenki született hősnek vagy vezérnek. De a szorgos, becsületes, hazáját féltő, szerető, ahhoz ragaszkodó ember is fontos, s ilyenek nélkül nem beszélhetnénk nemzetről.

      Összességében egyetértek azokkal, amikről beszélt, s magam is vallom, ki-ki tegye a dolgát ott, ahová a Mindenható állította. A családban, munkahelyén, barátai társaságában, s ha tud országos dolgokban is. Legyen hazafi, családját, embertársait szerető igaz ember és szívében magyar, aki tiszteli őseit, népét, hagyományait.

      Sajnos, nem igazán várható valami boldog új év, de ahogy mondják: a halak versenyében a célba először a lepényhal ér be, a reményhal meg utoljára,…

      Fel a fejjel, lesz ez még rosszabb is!

      Azért az optimistábbaknak Boldog Új Évet kívánok!

      Czakó István

      Kedvelés

  7. Röviden – Bokor úr kapcsán – csak annyit: ha valaki 1956 és 1989 között (ez 33 év!) jól megvan a vörös csillagos egyenruhájában a “népi” hadsereg tisztjeként – ami ugye önkéntes vállakozás volt! – az ne bizonygassa 1990 után a kommunista idők bűneit, hiszen ő maga is cinkosa volt annak a rendszernek.
    Hiteles magyarok csak azok voltak, akiket 1989 előtt bebörtönöztek vagy kivégeztek – a többi (így vagy úgy) kollaboránsnak számít.

    Kedvelés

  8. Ma kicsit higgadtabban at neztem a tegnapi hszemet, es lehet tul lottem a celon. A lovakat is meg kell kicsitt sarkantyuzni neha, ugyhogy nem meaculpazom.
    Azt gondolom, hogy az elmult husz evben megeltunk olyan dolgokat amik igenis ennel sokkal-sokkal tobb teendot adtak volna. Miert gondolja mindenki, hogy majd a masik kimegy ordibalni, hadakozni es konnygazt szivni helyette? Ez nem egy futball meccs! Ne a fotelbol szurkoljon nekem a nep apraja nagyja.
    Igenis tartom magam ahhoz a velemenyemhez, hogy a tobbseg ilyen forumokon levezeti a folosleges energiait esetleg a kocsmaban karomkodik egy-ket cifrabbat a szokasosnal es ebben ki is merult a “hazafisaga”. En no letemre ahanyszor a tomeg megjelent az utcan otthagytam csapot-papot es mentem ahogy csak tudtam. En szivtam a konygazt, enekeltem a himnuszt es skandaltam a tomeggel.
    Azt gondolom ezek utan joggal kerdezem a kedves ferfi honfitarsaimtol, hol voltak amikor az eg zengett?
    Mert mint tudjuk egyszer sem voltunk elegen. Hagytak a fiatalokat utni verni, kek vizzel ontozni. Azokat akik nem csak a szajukkal harcoltak. Azt hiszem akkor minden jo erzesu embernek fel kellett volna emelnie a nemesebbik testreszet a divanyrol. Nem tudom elhinni, hogy ennyire nem ertik, most olyan idoket elunk amikor a torvenyek ugy vannak kitalalva, hogy nem lehet azokon belul gyozni. Mi ezen olyan bonyolult. Akarkivel beszeltem erol, mindenki elismerte, hogy a torvenyes eszkozokkel nem lehet elzavarni a korrupt, hazug, becstelen es erkolcstelen “elitet”. Akkor? Belatom nem szerencses idoben elunk, de azt is tudja mindenki, hogy eleg szep szamban voltak olyan korok amikor az eppen eletben levo , ereje teljeben levo generacio kenytelen volt kardot ragadni vagy kaszara-kapara kapni es oda csapni az ellensegnek. Ez a tortenelem.Nem gondolom, hogy azokban a regi idokben csupa hos szuletett minden bokorban. Azok eppen olyan hetkoznapi “polgarok” voltak mint mi vagyunk, mindannyian, csak eppen ok tudtak, hogy ha ok nem harcoljak ki maguknak azt amit el akartak erni, akkor kerem ugy maradnak. Mi ugy nezem ugy maradtunk…. Mi kihuztunk egy ilyen tortenelmi korszakot de elfelejtettuk megvivni a megvivandot! Ennyire kenyelmesek lennenk? Tobbet er az esti krimi a gyerekeink jovojenel?
    Bocsanat a turelmetlensegert, de nekem kozel a fel eletem eltelt mikozben vartam a “valtozast”. Nem rajtam mult az elmaradasa. Es most meg mindig itt tartunk, hogy ujra es ujra irjuk a ki kicsoda cimu konyvet. Kerdesem: nem-e lehetne-e ezt azutan megtargyalni, hogy valami eredmenyt felmutattunk? Ha mar egy emgbizhato(bb) kormany van hatalmon ezeket a vitakat sokkal higgadtabban, atgondoltabban lehetne lefolytatni. De addig csak a szajukat jaratjak. Ha senki sem venne fel ezeket a provokalo megnyilvanulasokat, nem talalnanak vita partnert, mar leszoktak volna rola. Azt hiszem nagyvonaluan at kell nezni a nullakon. A sajat energajanak, egeszsegenek, mentalis kepessegeinek megovasa erdekeben. Ugyanis azt hiszem csak azt lehet felbosszantani, kihozni a sodrabol aki hagyja ezt es felul a provokacionak.
    Ezt tapasztalataim alapjan mondom. Csokkent szellemi kepessegu embereket apolok akik igen hajlamosak olyan dolgokat csinalni, mondani ami nem szep vagy jo, kizarolag azert, hogy felduhitsek a masikat. Az ilyen embereket gondozok az elso heten megtanuljak, ha nem lesznek idegesek, hanem peldaul mosolyognak akkor a paciens kudarckent eli meg a csinyteveset, ( hiszen nem bosszantott fel, ellenkezoleg, meg orultem is) es nem fogja ujra megprobalni. Lehet, hogy kiagyal egy uj turpissagot, de o debil, en meg ep elmeju vagyok, igy nekem biztosan lesz megoldasom arra is. Egyszeru ez. A provokalok is abbol indulnak ki, hogy aki vedekezesbe kezd arra szallnak ra, mert ugy ertekelik beletalaltak az elevenjebe, ezert ujra es ujra bele akarnak piszkalni, hogy minel jobban fajjon. Csak legyen szives mindenki ujra atolvasni a hozzaszolasokat es eszerint ertekelni. Ez egy os regi taktika es nem is valami lelemenyes. Remelem nem veszi senki kioktatasnak, nem all szandekomban. Viszont ha segitettem egy embernek tultennie magat a gyalazkodo megjegyzeseken akkor orulok. Amugy akinek tiszta a lelkiismerete nincs szuksege magyarazkodasra. Csak doljon hatra es mosolyogjon egyet azokon akik keservesen dolgoznak azert, hogy felboszitsek. kis ido multan meg elveztet is leli benne az ember!
    Nem latok a jovobe, igy nem tudom mi johet az uj evben, de ha nem is kivanjuk a boldogabb jovot, nem is kapjuk meg! Igy en megegyszer sokkal boldogabb uj esztendot kivanok.

    Kedvelés

  9. Kedves Kati! – Nagyon jól látja a helyzetet. Talán csak azt nem érzékeli, amit mi a távolból is látunk: a nemzeti ellenzéknek nevezett néhány ezer becsületes magyar élére a nagypolitikát irányítók minden időben olyan vezetőket és hangadókat küldtek, akik kisíklatták az ügyet vagy vakvágányra vezették akaratukat.
    Emlékezzen csak: 1989-ben Antall József, 1994-ben Csurka István, 1998-ban Torgyán József, 2006-ban pedig Zazrivecz-Vona töltötte be ezt a szerepet…
    Gondolkozzon… hogyan illik a heccmester Balóné a ténylegesen harcoló magyarok soraiba? Vagy a kereskedő, a viszonylagos jómódban élő Szegedi?…
    Miért erőltetik az antiszemitizmust és a cigányellenességét – melyek már eleve megakadályozzák a tényleges győzelemnek még a reményét is? (Feltételezi, hogy az USA-szövetséges Magyarországon létrejöhet egy fajgyűlölő állam?)
    Azzal pedig, hogy az ÖSSZES szomszédunkat a magyarság ellen hangolják, még azt is megakadályozzák, hogy békés úton jobb sorsot harcoljunk ki számukra.

    Kedvelés

    1. Keves Vamosi ur!
      Kerdeseim lennenek onhoz!
      Kik azok akik a “magyar” “nagypolitikat” iranyitva kuldtek ezeket az embereket? Nem gondolja, hogy ideje lenne kihuzni aloluk a szonyeget?
      ( ezzel az on szemeben maris antiszemitizmus bunebe estem, de sebaj, lesz ez meg rosszabb is)
      Mitol el Csanad “viszonylagos” “joletben”? Tudja-e on, hogy a mai parlamenti partok legutolso sunyi kis kibice, aki meg az irodajat is nehezen talalja meg, mert olyan ritkan fordul ott elo, milyen “viszonylagos” joletben leledzik? (szandekosan nem irtam le ez esetben az el szot, mert ezek nem elnek, ugyanis az emberi, minositett letnek alapfeltetele a lelkiismeret, aki ezt nelkulozi az csak leledzik)
      Ez a mondata kisertetiesen arulkodik a regi beidegzodesrol, aki vallalkozo, “maszek”, az mar csak valami gyanus, haracsolo, megbizhatatlan (Lasd: bizonyosan nem parttag) eloskodo a tarsadalom testen. Tudja-e on, hogy a kis es kozepvallalkozok tobb munkaerot foglalkoztatnak es tobb adot fizetnek mint a multi-kulti csipet csapat? ( akiknek tobbnyire csak a reklamjuk jo, minoseget nem igen produkalnak)
      Ha esetleg tenyleg kicsit magasabb eletszinvonalon el, mint peldaul on, vagy en, ez mennyiben minositi az elvegzett munkajat, elkepzeleseinek minoseget?
      Ki eroltet it barmifele rasszizmust es antiszemitizmust?
      ( nekem ugy tunik a “kormanyon” levo partok )
      Mifele rasszizmusrol es antiszemitizmusrol beszel?
      Tud erre barmifele bizonyitekkal szolgalani? ( a “hivatalos” mediaban felsorakoztatott ragalmakkal kerem ne hozakodjon elo, mert azok egyenesen nevetsegesek)
      Ha megengedi elmondom nekem mi jut eszembe a rasszizmus es a faji megkulonboztetes ugyeben.
      Amikor egyetlen, negyed oran belul “gyogyulo” pofonert harman kozel hat evi letoltendot kapnak a “birosagon” (nekem ez az intezmeny csak cigany fajvedo hivatalkent aposztrofalodik), mivel a “szenvedo alany” cigany volt, ugyanakkor egy cigany ugy verhet agyon egy lefogott magyart, hogy egyetlen napra sem kell, meg elozetesben sem ulnie! Na ez aztan a szintiszta rasszizmus, uram! Remelem on is erre a tendenciara utalt.
      Magyar orszag az usa szovetsegese? Tenyleg? Miota?
      Ki kototte meg ezt a szerzodest? Ki hatalmazta fel erre?
      Ki a fene akar a koztudottan funkcionalis analfabetak, kabitoszer dillerek, tompa agyu elkenyeztetett dagadt ludtalpas “allampolgarok” gyujtohelyeul szolgalo usa szovetsegese lenni? Egy arrogans, terrorista allammal akarunk mi “szovetseget”? On ezt akarja?
      Mellesleg azt gondolom, mi ketten nem tudunk ertelmes vitat folytani, mert on kortet arul en meg zabot akarok venni.
      En feleskudtem a szent koronara, tanulmanyoztam azt ezaltal nekem az on altal megvalasztott kisz klubb nem kormany, semmilyem ertelemben nem ismerem el magamra nezve egyetlen intezkedesuket sem, mert az en szememben mindenki aki a szovjet sztalinista egyes szamu torveny alapjan kivanja iranyitani az orszagot, koztorvenyes bunozo.
      Ha ezen a szep hosszu listan szereplo egyik koztorvenyes alairt valami sajtpapirt, magara vessen!
      Egykuk sem volt felhatalmazva a magyar -nemzet- (es nem orszag vagy plane nem “orszaggyules”) altal, igy isten es ember elott minden tenykedesuk jobb esetben nulla erteku, rosszabb esetben letoltendo borton buntetest von maga utan.
      Ertheto a kulonbseg a kettonk elkepzelesei kozott?
      Erezheto a kishituseg a szavaibol. Nem birja elkepzelni, hogy alkalom adtan talalhato az orszagban ketszaz megbizhato, elkotelezett, szavahiheto es nem korrupt ember akinek az ertelmi szinvonala eleg magas, hogy az orszag ugyeit intezze?
      Tenyleg elhiszi ezeknek a partoknak, hogy erre kizarolag ok kepesek?
      Szomoru. Kerem kezdjen el igaz magyar tortenelmet olvasgatni, higye el eleg erdekes es lebilincselo, felvalthatja a krimit az ejjeli szekrerenyen.
      Mindjart maskepp latja mahd a vilagot, es a felelmei hamarabb mulnak el, mint gondolna.
      Ez hasznos lenne abbol a szempontbol is, hogy valaszt kapjon az utolso kerdesemre.
      Kik hangoljak a szomszedos orszagokat a magyarsag ellen?
      Kellemes olvasgatast, a minden bizonnyal boldogabb uj evben!

      Kedvelés

Hozzászólások lezárva.