Kedves Barátaink!Szeretettel várunk Benneteket az Árvalányhaj Művésztanya decemberi programjaira: a mangalicavágásra és a vidám tanyasi szilveszteri mulatságra. Lehetőség szerint vásároljatok szeretteiteknek 2010-es falinaptárunkból is!
Üdvözlettel: Klári és Tamás.
Nemzeti InternetFigyelő
Barátunk és küzdőtársunk Lengyel Károly, igaz hívő magyar ember lévén nem tarthatta magában gondolatait, nem engedhette meg azt a luxust, hogy a nemzetrontó lelkésznek és főpapnak eszébe ne juttassa Jézus szavait. Teszi ezt egy egyszerű ember, aki úgy is él, gondolkodik és cselekszik hazájáért, ahogyan azt felelősséggel mindenkinek tennie kellene. A hazaszeretet azonban sokakban kimúlt, azokban pedig, akiknek dolguk a magyar nemzet lelki támogatása lenne, megnyilatkozásuk szerint talán sosem volt. Ezek a gondolatok közvetlenül eljutottak a lelkész és a főpap drótposta-fiókjaiba.
Jézus mondja az írásunk szerint:
“Ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztetek.”
Másutt ezt olvashatjuk:
“Veletek vagyok az idők végezetéig.”
Ezért tehát, mivel maga Jézus nem támaszt egyéb feltételt, a kereszt tövében nyugodt szívvel, szentséggel telve dicsérhetik a hívők az Istent.
És mivel szükség esetén bárki keresztelhet a keresztény alaptanítás szerint, ha a sors úgy hozza, gábor iványinak, vagy péter erdőnek szava nem lehet az ima tisztaságáról. El innen hát! El a hamis papokkal…! – Péter Erdő és Gábor Iványi részére Tovább olvasása
Teljes mértékben egyet lehetett érteni a „bódai-vasvári” szignóval jegyzett cikk tartalmával, és határozottan fel kell lépni a névtelenség pajzsa mögül mocskolódó, trágárkodó, fenyegető, intrikáló, zsaroló és nyelvet öltögető arcátlan személyekkel szemben.
Ezek az anonim levélírók (az emberiség salakjai), az internet létrejöttével jelentek meg a világhálón, rosszidulatúak, gyávák és alatomosak. Kéjelegnek és örömüket lelik abban, hogy harmadosztályú külteleki kiskocsmákban is ritkán hallható kifejezéseket szórhatnak (büntetlenül) a világhálón ellenfeleikre (ellenségeikre), vagy sértegetik a közélet egyes prominens szereplőit.
KONKLÚZIÓ: komolyabban kellene foglalkozni ezekkel az rejtett életmódot folytató (szorgalmas) levélírókkal, felfedni és közhirré tenni kilétüket, valamint elkobozni és úthengerrel kisimitani a PC-jüket. A Magyar Justitia Bizottság levelesládája: A Vasárnapi Hírek c. hetilap margójára Tovább olvasása
Gorombán kezdem: utálom a rendőröket, de …
Kb. 20 évvel ezelőtt, a még nem befejezett M1-en mentem Győrbe. Lekanyarodtam a városba vezető elágazásra, ahol ott álltak a radaros rendőrök és le is „meszeltek” engem. Egy mosolygós fiatalember jött hozzám és azt mondta: Ugye, tudja, miért állítottam meg?” Azt válaszoltam, hogy: „Tudni nem tudom, de sejtem. Mennyivel mentem?” 110-zel, mondta. Hát ez durva kihágás, de csak azért, mert nem nyomtam eléggé a féket. Megkérdeztem, hogy mivel tartozom. Ha jól emlékszem, 2000 forintot mondott. Kinyitottam a pénztárcámat, de csak 1200 Ft volt benne, mert néhány km-rel korábban tankoltam.
Nem tudtam kifizetni a jogos büntetést. Kedves Szima Judit! Tudja mit mondott nekem az a fiatal rendőr, mikor látta hogy csak 1200 Ft-om van. Megmondom. „Kiegyezhetünk 800-ban?” „Örömmel” – válaszoltam. Azt hittem, hogy zsebre fogja tenni. De nem! Kiállította az elismervényt a pénz átvételéért. Látja, kedves Szima Judit. Az ilyen rendőröket szeretem, és azóta nem büntettek meg gyorshajtásért, mert nem hajtottam gyorsan, mert mindig előttem volt annak a fiatal rendőrnek a mosolygós, jóindulatú, de kötelességtudó arca. Utálom a rendőröket, de… – hetven éves nyugdíjas mérnökember nyílt levele Szima Juditnak Tovább olvasása
Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 