Stoffán György: A pomázi kettős kereszt

Döbbenten nézem a fotót, amelyen a Jobbik Magyarországért Mozgalom keresztény hagyománya, a kettőskereszt-állítás pomázi keresztje szétfűrészelve fekszik a földön. Pomáz… magyarság… hit… Pomáz, a Pilis kapuja… ahonnan a magyarság történelmének ősi szent helyeihez lehet eljutni. A földön fekvő, szétfűrészelt kereszt bizonyíték. Bizonyíték arra, hogy amit a Jobbik tesz, az helyénvaló.

Hiszen ma ott tartunk, mint Rákosi korában eleink. Akkor papokat börtönöztek be, templomokat romboltak le, éjjel, beteghez induló káplánt szurkáltak halálra, s Pomáztól nem messze, Esztergomban letartóztatták a Magyar Katolikus Egyház fejét, Mindszenty József hercegprímást. Ma pedig keresztet fűrészel a kommunista cionista magyarellenesség. Kettőskeresztet, hiszen ez a kettőskereszt a magyar kereszténység apostoli jelképe… s mint ahogyan Rákosi ellen is harcolt a nemzet értékesebb része, úgy ma is harcolni kell e gaztetteket végrehajtó keresztény és magyarellenes söpredék ellen. Ha egy keresztet kettéfűrészelnek, akkor helyette tízet kell állítani.

Mi is az alapja ennek a magyarellenes és magyar jelképek elleni ámokfutásnak? A liberalizmus, a diktatórikus fasisztoid rablóbanda, a Holocaust Múzeum magyarellenes és kollektív bűnösséget hangoztató kiállítása, amely felforgatja a legjózanabb magyar lelkét is, amely ha nem is gyűlölködésre, de súlyos ellenszenvre indít. Ki tiltakozik a keresztrombolás ellen? Ki, melyik ügyész jár el hivatalból a közösség elleni gyűlöletkeltés okán e pomázi esetben? Senki. Mindenki mélyen hallgat, hiszen ma Magyarországon a sunyi hallgatás, a javakért való nemzetfeladás előbbre való. S a törvény, az ítélet is annak kedvez, akinek pénze van- Hiszen, a legtöbb hülye ma jogásznak áll… s a hülyének minden mindegy.

Hol a legnagyobbnak vélt ellenzéki párt kereszténységet védő felszólalása? Hol van a liberálisok vallásszabadságért való őrjöngése? Hol a keresztény magyar nemzet felhorkanása? Vagy, mert a Jobbik állította a keresztet, azt szétfűrészelni már nem is bűn, akkor lehet papot is gyilkolni, ha Jobbikos? A válaszuk e keresztfűrészelő magyarelleneseknek talán az volna e kérdésekre, hogy: – igen. A plébánosokat a keresztek megáldása ellen felszólító MDF-esek most dörzsölhetik a markukat, és röhöghetnek, mert eleget tettek ők is azoknak, akik felkérték őket a kereszténység elleni gyűlöletkeltésre. Lehet, hogy pont egy Fidesz-MDF „koalíció” fűrészelte ketté a keresztény magyarság jelképét?

Hadd mondjam el nekik: – Mindszenty József, Apor Vilmos, Grősz József, Werner Alajos, Ordass Lajos, Ravasz László, Zadravecz István, Boross Fortunát, s a Kormányzó kártyapartnere, Weisz Mannfréd, Mechwart András… és sorolhatnám a neveket, mind-mind jobbikosok voltak. Nem pártban, nem szervezetben, hanem lélekben. Mert ki is ma a jobbikos? Aki rendet, szeretetet, békét és nyugalmat, élhető Magyarországot, jogegyenlőséget, hazafiságot akar saját még megmaradt magyar hazájában. Aki az ideiglenes határokon túl rekedtek számára is jogot, autonómiát, szabadságot akar és tesz is érte! Aki nyíltan vállalja, nem mások ellen, hanem magyar testvéreiért a bajvívást… a harcot mindennel szemben, aki és ami a magyar nemzetet sérti, és ellene tesz. Az aradi vértanúk is jobbikosok voltak lélekben, hiszen a jobbik vállalja azt, ami magyar, küzd érte, és nem menekülne el gyáván a kötél elől sem, mert tudja, hogy áldozat nélkül nincsen győzelem.

És még valaki eszembe jut e szétfűrészelt keresztről. A Szentendrei Ferences Gimnázium egyik nagyszerű tanára, dr. Vas József, aki úgy tanított a kommunista világban, hogy: most tegyenek el tollat és papírt, elmondom, hogy volt… – a többiből fognak felelni. Vas tanár úr is jobbikos volt lélekben. Mert szerette a gyermekeket, a hazát, és nem hazudott, amikor ez lett volna a követelmény. Vas tanár úr Pomázon lakott, s bizonyára elmondaná az igazságot ma is a ferences diákoknak… elmondaná, hogy kik és miért fűrészelnek darabokra egy magyar jelképet, egy, a kereszténységünkre és magyarságunkra egyszerre figyelmeztető adventi kegyhelyet…

Minden magyar ősünk és minden magyar hősünk jobbikos volt… hiába beszélnek ma egy-egy ünnepen a hazug nemzeti szónokok, ma nem halljuk a hangjukat, tiltakozásukat. Ám mi se keseredjünk el. Mert ahol a kereszténység a legaljasabb támadásoknak van kitéve, ott virágzik ki majd a leginkább. Kétezer év alatt templomok ezreit rombolták le, papok tízezreit gyilkolták meg, s hívek millióit vetette halálba a keresztényellenesség. Mégis élünk, vagyunk. És leszünk. Mert a megaláztatás nem ránk vetül, hanem a fürészelőkre. Nem mi kapunk büntetést, hanem ők hordozzák egy életen keresztül lelkükben a nyugtalanságot, a bánatot egy idő után, amikor megértik mit is tettek… mert megértik, s ez lesz a büntetésük. Mert lesz büntetésük!

Állítsunk még több keresztet, imádkozzunk értük is, legyünk magyarok. Olyan „jobbikos” magyarok, mint eleink voltak, Hunyadi Jánosontól Horthy Miklósig… Mert ha most elül a harc, lelombozódik a kedv, soha nem lángol fel már a szabadságvágy, s a magyar egy kiszolgáltatott, nyelvét, hitét, kultúráját vesztett néppé aljasul. A mi „rezevátumunk” azonban a Kárpátok gyűrűje… és az is marad.

Állítsunk hát új keresztet Pomázon, de ne fából, hanem vasból, kőből, hadd lássák utódaink, hogy egykor voltak még afféle barbárok, akik fűrésszel mentek a hitet és a magyarságot egyesítő adventi jelképnek…

(Ps: Ha a 19-es gyilkos kommünre emlékeztető, félelemkeltő Menorát döntenék le a nyugatinál, vaj’h mekkora felhördülés lenne Európa-szerte?)

Stoffán György

Nemzeti InternetFigyelő

Advertisements