Mostanában megint sűrűn hallat magáról a 80 éves Imre Kertész (kárttesz?): pl. külföldi interjúiban rendre elhatárolódik mindentől és mindenkitől, ami/aki a magyarsággal hozhatná bármilyen kapcsolatba; majd később itthon önmagát is megcáfolva mosakszik, hogy az általa mondottakat félreértelmezik, hiszen ő mindezt „nem is úgy” gondolta. (Lehet, hogy vénségére szenilis már, vagy csupán belezavarodott a sok ócska, rágalmazó hazugságba, majd az ezeket követő magyarázkodásokba?)
A dolgok megvilágítása végett talán nem érdektelen közreadni azt a kis pamfletemet, amit közvetlenül a kitüntetése után, néhány éve írtam. Ebben alaposan „helyre tettem” őkelmét, rámutatva arra, hogy mekkora károkat okozhat a magyar kultúrának, ha valódi értékeink helyett egy ilyen senkiházi fércmunkáit tolják előtérbe. Ez a változatlanul időszerű értékelésem eddig csupán az általam szerkesztett Tárogatóban jelent meg, ezért bocsátom most az internetes világháló szélesebb nyilvánossága elé. Siklósi András: Ünneprontás egy irodalmi Nobel-díj kapcsán Tovább olvasása