Siklósi András: Halottak napjára

Mindenszentek és Halottak napja szerves része népi életünknek. Ilyenkor már mélyen bent járunk az őszben. A sűrű felhők mögül ritkán bújik elő a nap, hamarabb sötétedik, hűvösebbek, nyirkosabbak a nappalok és az éjszakák, gyakran szemerkél az eső, s a tájat borongós köd lepi. A völgyekben, szélmentes lapályokon hajnalonta olykor talaj menti fagyok is előfordulhatnak. Az erdők, ligetek elszórják színes lombkoronájukat, bokáig merülhetünk a frissen hullt avarba. A természet az elmúlásra, a téli álomra készül, hogy aztán kipihenve magát, tavasszal ismét megújuljon.

Őseink még sejtették, hogy a halállal nem ér véget minden, hanem csak a földi létünk fejeződik be; de életünk egy másik dimenzióban tovább folytatódik, ahol már nincs többé nyomorúság, fizikai fájdalom és szenvedés. Ők még ösztönösen hittek a mennyben és a pokolban; próbáltak mindig úgy viselkedni, hogy megmeneküljenek az örök kárhozattól, s eljussanak Isten, vagyis a megtestesült Szeretet ölelő karjaiba. Nem a haláltól féltek, hanem a bűnös, becstelen élettől; mert érezték, hogy a mindent látó, Igazságos Bírót nem lehet becsapni, s valamennyiünket szándékaink, tetteink fényében ítél majd meg.

A vasmarok kíméletlen szorításábanavagy – Amikor meghaladjuk Abszurdisztán fogalmát

Amikor a politikum tétlenségéből, tehetetlenségéből, lustaságából vagy éppen hanyagságából kifolyólag az elintézetlen ügyek száma elért egy kritikus tömeget, a társadalom, a civil szféra fogta magát, és kézbe vette a dolgokat. Ez olyannyira jól sikerült, hogy erre aztán a hatalmat gyakorlók véd- és dacszövetsége is felfigyelt, csakhamar hathatós intézkedéseket hoztak, megelőzendő a nemkívánatos konkurencia kifejlődését.

Meg is alkottak – és azonmód igénybe is vettek – rögtön két olyan eszközt, amellyel hatékonyan nyakon ragadhatták a tenni akaró társadalmat, általuk meghatározva és leszabályozva, hogy ki tevékenykedhet és ki az, aki nem.

Ez a két hatékony eszköz pedig nem más, mint a jogszabályi környezet, valamint a pályázati rendszer. Ezen szisztéma kidolgozásakor vezérfonalul szolgálhatott az Európai Unió, hiszen ott is szinte mindenért pályázni kell.

Stoffán György: Párizsitól-Lisszabonig… avagy, Beneš győzött

Ha valaki tudja, mi van konkrétan a Lisszaboni Szerződésben, az jelentkezzék szerkesztőségünkben. Ugyanis még azok a parlamenti képviselők sem tudják, akik megszavazták azt, s akik azon ügyeskednek, hogy mielőbb érvénybe léphessen, ez az Európát a Szabadkőművesek teljes és – gondolják – visszavonhatatlan uralma alá hajtsa. Illetve, hogy megkezdődhessen a világkormány megalakítása, amely ma is megvan már, de törvényes keretei még nincsenek.

Persze nem is kellenek effélék, hiszen a diktatúra ma már minden Uniós országban kialakult. És kik is szolgálják a világkormány diktatúráját? A hazaárulók. S mivel minden országnak van politikai elitje, amelyet meg lehet vásárolni, hát ők lettek saját nemzetük, nemzeteik haza-és népárulói. A Lisszaboni Szerződést átverték minden uniós parlamenten, még ott is, ahol a népszavazás csak a második nekifutásra mondott igent. Mert hát, mint tudjuk, a népszavazások és a választások is olyan tiszták manapság Európában, mint a hó… – amit a kocsma előtt alaposan levizeltek… – többen…