Így lopnak a tótok – a himnuszuk is magyar népdal (videóval)

Mottó: Adj szállást a tótnak, kiver a házadból

Azt már megszokhattuk, hiszen az évszázadok bebizonyították, hogy a tót náció egy rendkívül érdekes népség. Miközben tótságuk múltját igazolni próbálják bármi áron, szinte nincs olyan ma büszke tót család, amely ne rendelkeznek magyar felmenővel.

Természetesen mind többet és többet akarnak felmutatni, bizonyítva a nagy “szlovák” nemzet ősi múltját, melyre tizenhét éves államiságukat építik. Múltat találni azonban a semmiből meglehetősen nehéz. Így aztán a legegyszerűbb lopni onnan, ahonnan csak lehet, de a legkézenfekvőbb a magyar történelem, hiszen azt ismerik, nem lévén sajátjuk. A több évezredes magyar történelmet pedig “szlovákosítják”. Így járnak történelmi nagyjaink, eseményeink, népdalaink. Íme a “szlovák” himnusz, melynek annyi köze van a tótokhoz, mint kerékpárversenyzőnek a Forma 1-hez.

Az alábbi levelet egy felvidéki hazafitól kaptuk:

A szlovák himnusz zenéje - ami eddig ismeretlen  eredetű volt - valójában egy 1908-ban Bartók Béla által gyűjtött  népdalgyűjteményben szerepelt, maga a “szlovák himnusz” pedig nem sokkal az országrablás előtt, 1919-ben készült el, pontosabban lopták el.

A népdal címe: Azt mondják…
Itt hallgatható meg:

Szövege:

Azt mondják, nem adnak engem galambomnak.
Azt mondják, nem adnak engem galambomnak.
Inkább adnak másnak, annak a hatökrös fekete subásnak.

Pedig az én rózsám oly szelíden néz rám.
Pedig az én rózsám oly szelíden néz rám.
Vagy, ha csókot hint rám tizenkét ökörért, csakugyan nem adnám.

Megkínált csókjával, piros szamócával.
Megkínált csókjával, piros szamócával.
Melyet az ujjával csipegetett, midőn künn vót a nyájával.

Ígérte, hogy mához két hétre gyűrűt hoz.
Ígérte, hogy mához két hétre gyűrűt hoz.
Azután oltárhoz térdepel majd velem, s elviszen magához.

Édesanyám, kérem, ne hűtse meg vérem.
Édesanyám, kérem, ne hűtse meg vérem.
Hiszen azt ígérem, hogy én a rózsámmal holtomig beérem.

Aki esetleg össze szeretné vetni a másolattal (hidd el megéri):

Ezek után azért teljesen máshogy fog csengeni a “szlovák” himnusz hétfő reggelente. Ne felejtsük majd el, hogy a címer, amit az arcunkba nyomnak, az is miénk (igaz, a zöld halmokat betegesen kékre színezték, talán azt hitték, így majd nem tűnik fel), a föld, amelyen állunk, az
is miénk, na de hogy még a “himnuszukat” is mi szereztük… Ilyen egy igazi tolvaj nemzet!

Persze nem lenne kötelező lejátszani a magyar iskolákban, de biztos vagyok benne, hogy a gyáva, nem magyar érdekeket szolgáló itteni
iskolai vezetőség behódol majd ismét a “tót atyafiak”-nak. Az, hogy mi lesz ezek után szegény tótok amúgy is ingatag identitástudatával, az bizony fogós kérdés, valószínűleg tovább nő a képzavar… Ha tudod, küldd tovább kérlek minden igaz MAGYAR testvérednek!

Nemzeti InternetFigyelő

About these ads

3 hozzászólás

  1. Picikét módosítanék.Említett népdalunk szerepel Erdélyi János 1847-ben kiadott gyüjtésében.Nagyobb baj a himnuszukban az,hogy tótul a Tátra többes számban vanVysoké Tatry,Nízke Tatry,himnuszukban pedig egyes számban”Nad Tatrou”,Tátra felett.Tátra,Fátra,Mátra.Így a himnusz szövege nem felel meg a nyelvtörvényüknek.A dallamnak van más szövege is,”Szomorú disznószar”……mi felvidékiek olykor szívesen énekelgetjük ezt a változatot is.

    Tetszik

  2. Igen. Több szövegváltozata is van a dallamnak. Én a következőt ismerem:
    “Ha énnékem száz forintom vóna,
    a kilincsem vert aranyból vóna,
    de mivel, hogy nincsen,
    fábúl van a kilincsem,
    s madzag a húzója.”

    Ez talán jobban illik a tinédzser korban járó tót nemzeti identitáshoz!

    Tetszik

  3. VALAMIKOR EGY NYELVET BESZÉLTEK VELÜNK CSAK ELSZLÁVOSODTAK.

    Tetszik

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 6,052 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: